Ez is egy tipikus szindróma.
Helyszín: bármilyen kocsma
Idő: a jól érzéssel eltöltött órák után egyel.
Jól érezzük magunkat, nincs feszkó, beszélgetünk, nevetünk és nem utolsó sorban iszunk, a társaság nagy. Már rengeteg idő eltelt péntek éjjel van, meló után, persze fáradtan jelzed a szerelmednek, hogy szeretnél haza menni. Mire ő nagyon kedvesen azt mondja, oké édes, csak még egy sör. Erre megnyugszol,örülsz, hogy 5 deci sör után otthon leszel. Fél liter sör még a lassúbbaknak is fél óra, tehát hátradőlsz és türelmesen vársz. Eltelik a fél óra már az utolsó cseppek csücsülnek a korsó alján, finoman jelzel, hogy talán azt is be kéne hörpinteni. Megitta!!! Éljen!
Szeded a kabátod, mire visszafordulsz az asztalhoz ott terem egy másik korsó sör, a haverja vigyorog, a pasid meg széttárja a kezét, hogy nem ő a hibás egyszerűen elé rakták, meghívták (milyen kedves itt mindenki...), mégsem utasíthatja vissza. Neked meg egyszerűen nincs kedved nélküle hazamenni. Megígérteted vele, hogy ok, de ez az utolsó. A válasz: "Persze én sem akarok maradni tovább!". Hát jó legyen.
Már 1 óra telt el, most már nem vagy türelmes jár a lábad, villámokat szór a szemed, igazából meg tudnád fojtani egy kanál vízben. Megy a duma, a cigi, a sör, aztán a cigi, a sör a duma és végül a sör, duma, cigi. Most már unatkozol, ötvenkettedjére hallod, hogy mindjárt, nyilván besokallsz. Bejelented, hogy nem vársz tovább eleged van.
.... És elhangzik a világ legidegesítőbb mondata másfél óra várakozás után angyali vigyorral az arcán: "Ha gondolod nyugodtan menj haza...én még maradok!"
És mit csinálsz ebben a pillanatban? Megőrülsz!!!!! Hogy miért? Azért, mert 1. ha egy órával ezelőtt mondja, hogy még maradna nem vártál volna tovább. 2. hogy lehet valaki ennyire genyó, hogy miután vársz rá másfél órát (többek között a haveri társaságában!) nem megy haza veled (hogy Veled lehessen).
Végül nagy duzzogva hazamész.
2010. március 28., vasárnap
2010. március 18., csütörtök
Nemsoká jövök
Istenem hányszor hallottam már ezt a remek mondatocskát: "Nemsokára jövök", "Sietek, max egy óra", "Csak egy sör/kávé/cigi".
Nem tudom hogy vagytok vele, de én elhittem, hogy ezek a mondatok tényleg azt jelentik,hogy kb. 1 óra múlva együtt lehetek a kedvessel és romantikázhatunk, ehetünk,ihatunk, cseveghetünk. Ok először lelkesen vártam, eltelik 5 perc, nem történik semmi, jó várok még. Eltelik még 10 perc, az összesen 15!, de mégse hívhatom fel azonnal, hogy mégis "hol a fenébe vagy édes" jó fej vagyok, nem hepciáskodom.
Oké-oké várok még türelmesen, nézem egy kicsit a tévét. Nem hallom miről van szó, csak nézek ki a fejemből, bámulom a képernyőt, de nem fogok fel belőle semmit. Tik-takk, tikk-takk, tikk.. takk. Viszont azt pontosan tudom, hogy már megint eltelt 11 és fél perc mióta utoljára ránéztem a telefonomra.
.... Már több mint egy óra telt el. Semmi. De mégis csak én vagyok a nő, nem hívogathatom, hívjon ő vagy inkább jöjjön már végre haza!. Nem adhatom fel a büszkeségemet!!!
Elkezdem magamban legyártani a köztünk lévő párbeszédeket. Az első esetben abszolút higgadt vagyok, kedves és megértő. Annyira jó fej vagyok, hogy magam is meglepődöm ezen. Azért ezen egy kicsit felbosszantom magam: miért van az, hogy ő jön későn haza és nekem kell kontrollálni az érzéseimet, mégis ő a disznó hogy ezt csinálja velem. Jéé mennyi idő telt el miközben agyaltam. Mennyi is? már két órája hívott! Hogy lehet valaki ennyire önző és lelketlen, hogy magamra hagy????
Nem sajnáltatom tovább magam, megpróbálok emberi lényként viselkedni, elmegyek fürödni, a meleg víz jót tesz, lenyugtat. Belcsusszanok a kádba, érzem ahogy a meleg átjárja a testem, nézegetem a habokat és próbálok rájönni mire hasonlítanak. Hátra fekszem, becsukom a szemem. Istenem relaxálok!!!
Már sokkal jobban vagyok, megtörölgetem magam és bemegyek a szobába, elfáradtam ebben a várakozásban, kimerültem teljesen. Ideges vagyok marhára, de a testem azt parancsolja pihenj, hát megpróbálom követni az utasításait. Befekszem az ágyba, magamra húzom a takarót, felveszem a bébipózt és azonnal bevillan, hogy most vajon mit csinálhat az én drága, egyetlen szerelmem. Megpróbálom elterelgetni a gondolotakot, de nem nagyon megy, ettől a sziszifuszi munkától tökre kivagyok: hessegetni a gondolataimat saját magam elől??? Kezdek bekattani. Elaludtam.
Persze ez az alvás sem amolyan normális pihentető alvás, minden hangra felébredek, azonnal a telefonhoz nyúlok, fél 3 van. Mi az isten van még ilyenkor nyitva???Szét vet az ideg, de nagy nehezen visszaalszom.
Kétségbeesett kulcscsörgetést hallok,azonnal felébredek. Nyílik a zár - egy kemény tíz perces meló után-, nyílik az ajtó én már lesben állok. A bomba élesre van töltve, óra ketyeg. Próbálok úgy tenni mint aki alszik, megspórolva egy ordenáré veszekedést. De amikor elköveti azt a bődületes nagy hibát, hogy alkohol és füst szagúan megpróbál puszit adni és szeretgetni és olyan jégcsappá változok, hogy az rögtön feltűnő. Na jó hozzászólok : "légyszíves hagyjál békén, alszok." Ezután elindul persze az adok-kapok. Miért nem örülök neki(miért tenném????), hogy lehetek ilyen gonosz és egyébként egy kis lazítás mindenkinek jár. Pffffffffffff felrobbant a bomba. Kibújok a meleg vackomból (miatta!) kieresztem a körmeimet, megköszörülöm a torkom, tulajdonképpen egy metamorfózison megyek át, mire végzek a kaffkai átváltozással egy habzószájú, őrjöngő szörnyeteggé változom és kigyót-békát kiabálok, de ez a legkevésbé sem érdekli a cseppet sem józan páromat. Én csak mondom-mondom és nem is figyelek rá, annyira el vagyok foglalva a saját mondandómmal. És mit történt? Na mi? BEALUDT! Ezt nem hiszem el, én itt tépem a szám ez meg bealszik. Adok én neked alvást, miközben én eddig vártam, lerágtam az összes körmöm, a gyomrom elégett, ő meg mint egy csecsemő alszik. Most már horkol is, megőrülök! De nem hagyom ezt annyiban: csipkedem, lökdösöm, felkapcsolom a villanyt, felnyomom a hangerőt a tévén, bekapcsolom a füle mellett a rádiót, amire feleszmél és dühösen kioszt. Majd újra bealszik, a legnagyobb lelkinyugalommal. Én meg kénytelen vagyok az alkohol felhőben elaludni, mert most veszekedni sem lehet.
Másnap reggel felkelünk. Egy szót se lehet hallani, mindenki lapít. Azt gondolom neki kellene ezek után bocsánatot kérni, de erre az a válasz, hogy a tegnapi akcióm után nekem is van mit már a tejbe aprítani.
Az állás így 1-1. Hháh szerinte
De van egy hírem, a játszma folytatódik!
Nem tudom hogy vagytok vele, de én elhittem, hogy ezek a mondatok tényleg azt jelentik,hogy kb. 1 óra múlva együtt lehetek a kedvessel és romantikázhatunk, ehetünk,ihatunk, cseveghetünk. Ok először lelkesen vártam, eltelik 5 perc, nem történik semmi, jó várok még. Eltelik még 10 perc, az összesen 15!, de mégse hívhatom fel azonnal, hogy mégis "hol a fenébe vagy édes" jó fej vagyok, nem hepciáskodom.
Oké-oké várok még türelmesen, nézem egy kicsit a tévét. Nem hallom miről van szó, csak nézek ki a fejemből, bámulom a képernyőt, de nem fogok fel belőle semmit. Tik-takk, tikk-takk, tikk.. takk. Viszont azt pontosan tudom, hogy már megint eltelt 11 és fél perc mióta utoljára ránéztem a telefonomra.
.... Már több mint egy óra telt el. Semmi. De mégis csak én vagyok a nő, nem hívogathatom, hívjon ő vagy inkább jöjjön már végre haza!. Nem adhatom fel a büszkeségemet!!!
Elkezdem magamban legyártani a köztünk lévő párbeszédeket. Az első esetben abszolút higgadt vagyok, kedves és megértő. Annyira jó fej vagyok, hogy magam is meglepődöm ezen. Azért ezen egy kicsit felbosszantom magam: miért van az, hogy ő jön későn haza és nekem kell kontrollálni az érzéseimet, mégis ő a disznó hogy ezt csinálja velem. Jéé mennyi idő telt el miközben agyaltam. Mennyi is? már két órája hívott! Hogy lehet valaki ennyire önző és lelketlen, hogy magamra hagy????
Nem sajnáltatom tovább magam, megpróbálok emberi lényként viselkedni, elmegyek fürödni, a meleg víz jót tesz, lenyugtat. Belcsusszanok a kádba, érzem ahogy a meleg átjárja a testem, nézegetem a habokat és próbálok rájönni mire hasonlítanak. Hátra fekszem, becsukom a szemem. Istenem relaxálok!!!
Már sokkal jobban vagyok, megtörölgetem magam és bemegyek a szobába, elfáradtam ebben a várakozásban, kimerültem teljesen. Ideges vagyok marhára, de a testem azt parancsolja pihenj, hát megpróbálom követni az utasításait. Befekszem az ágyba, magamra húzom a takarót, felveszem a bébipózt és azonnal bevillan, hogy most vajon mit csinálhat az én drága, egyetlen szerelmem. Megpróbálom elterelgetni a gondolotakot, de nem nagyon megy, ettől a sziszifuszi munkától tökre kivagyok: hessegetni a gondolataimat saját magam elől??? Kezdek bekattani. Elaludtam.
Persze ez az alvás sem amolyan normális pihentető alvás, minden hangra felébredek, azonnal a telefonhoz nyúlok, fél 3 van. Mi az isten van még ilyenkor nyitva???Szét vet az ideg, de nagy nehezen visszaalszom.
Kétségbeesett kulcscsörgetést hallok,azonnal felébredek. Nyílik a zár - egy kemény tíz perces meló után-, nyílik az ajtó én már lesben állok. A bomba élesre van töltve, óra ketyeg. Próbálok úgy tenni mint aki alszik, megspórolva egy ordenáré veszekedést. De amikor elköveti azt a bődületes nagy hibát, hogy alkohol és füst szagúan megpróbál puszit adni és szeretgetni és olyan jégcsappá változok, hogy az rögtön feltűnő. Na jó hozzászólok : "légyszíves hagyjál békén, alszok." Ezután elindul persze az adok-kapok. Miért nem örülök neki(miért tenném????), hogy lehetek ilyen gonosz és egyébként egy kis lazítás mindenkinek jár. Pffffffffffff felrobbant a bomba. Kibújok a meleg vackomból (miatta!) kieresztem a körmeimet, megköszörülöm a torkom, tulajdonképpen egy metamorfózison megyek át, mire végzek a kaffkai átváltozással egy habzószájú, őrjöngő szörnyeteggé változom és kigyót-békát kiabálok, de ez a legkevésbé sem érdekli a cseppet sem józan páromat. Én csak mondom-mondom és nem is figyelek rá, annyira el vagyok foglalva a saját mondandómmal. És mit történt? Na mi? BEALUDT! Ezt nem hiszem el, én itt tépem a szám ez meg bealszik. Adok én neked alvást, miközben én eddig vártam, lerágtam az összes körmöm, a gyomrom elégett, ő meg mint egy csecsemő alszik. Most már horkol is, megőrülök! De nem hagyom ezt annyiban: csipkedem, lökdösöm, felkapcsolom a villanyt, felnyomom a hangerőt a tévén, bekapcsolom a füle mellett a rádiót, amire feleszmél és dühösen kioszt. Majd újra bealszik, a legnagyobb lelkinyugalommal. Én meg kénytelen vagyok az alkohol felhőben elaludni, mert most veszekedni sem lehet.
Másnap reggel felkelünk. Egy szót se lehet hallani, mindenki lapít. Azt gondolom neki kellene ezek után bocsánatot kérni, de erre az a válasz, hogy a tegnapi akcióm után nekem is van mit már a tejbe aprítani.
Az állás így 1-1. Hháh szerinte
De van egy hírem, a játszma folytatódik!
Végre eldöntöttem
Sok vacillálás után eldöntöttem, hogy miről is szeretnék írni pontosan ebben a blogban. Nem volt egyszerű kitalálni mert nagyon sok minden érdekel. Annyi ajtó van amin bemehetnék, hogy egyszerűen nehezemre esett a választás, de végre sikerült. Persze a megoldás pofon egyszerű, és végig ott hevert előttem, direkt nem használtam a fás-erdős kifejezést!
Szóval kapcsolatok. Ez az ami igazán érdekel, és ez az amiről szeretek és tudok is beszélni, most le is szeretném írni. A fő irányvonal a férfi és női kapcsolat lesz és annak szakaszai, fejlődése, etapjai és jelentei. A barátnőimmel mindig ugyanazokat a forgatókönyveket meséljük el egymásnak, most szeretném ha ti is csatlakoznátok.
De nem szeretném kizárni a többi kapcsolatot sem: szülő-gyerek, barátok, felettes-beosztott stb.
Remélem élvezettel fogjátok olvasni a bejegyzéseket és velem együtt fogtok nevetni, bosszankodni, igazat adni vagy ellentmondani.
És akkor legyen az első téma: "Nem soká jövök"
Szóval kapcsolatok. Ez az ami igazán érdekel, és ez az amiről szeretek és tudok is beszélni, most le is szeretném írni. A fő irányvonal a férfi és női kapcsolat lesz és annak szakaszai, fejlődése, etapjai és jelentei. A barátnőimmel mindig ugyanazokat a forgatókönyveket meséljük el egymásnak, most szeretném ha ti is csatlakoznátok.
De nem szeretném kizárni a többi kapcsolatot sem: szülő-gyerek, barátok, felettes-beosztott stb.
Remélem élvezettel fogjátok olvasni a bejegyzéseket és velem együtt fogtok nevetni, bosszankodni, igazat adni vagy ellentmondani.
És akkor legyen az első téma: "Nem soká jövök"
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)