Hányan vagyunk?

2010. június 20., vasárnap

szösszenet 2 - az ördögbot esete a wctartállyal

A következő szösszenet 4 szereplős, na senki ne gondoljon valami bonyolult szerelmi négyszögre, itt a pár és két tárgy kapja a főszerepet.

Azt hiszem, most a nő rontotta el... A nő ördögbotozik és kapott egyet a testvérétől, ajándékba. Azt nem tudom, hogy tudományát bemutatta-e a kedvesnek, de annyi bizonyos, hogy ezzel piszkálták le a cicát, a szekrény tetejéről, ha ott tanyázott.
Na ez elég nagy hiba volt, mivel nem rendeltetésszerűen használták az ördögbotot, így a pasijának nem rögzült a következő üzenet: "ez a bot, nem közönséges bot, hanem az ördögbotom, ami fontos nekem".

Így teltek múltak a napok, a macska meg mindig ezzel lett letessékelve a szekrényről.

Délután van, a nő hazaér és egy borzasztóan elégedett férfit talál otthon, akinek a mosolya olyan, mint amilyen az ősembernek lehetett, amikor elejtette a nagyvadat.
Megszerelte a WC tartályt - ami nyilván csodálatos hír, mert nem csöpög, és egyébként is szeretjük azokat a pasikat, akik értenek a barkácsoláshoz. Szóval nagy örömmel mesélte, hogy letört a WC tartály egyik alkatrésze, de nincsen semmi baj, mert csak el kellett vágni azt a botot.
A nő mintha megérezte volna, hogy melyik botról van szó, de tovább kérdezősködött, hátha mégsem az...
A férfi: "hát tudod, ami a tiéd, amivel a macskát szoktuk lezavarni... olyan piros, gumiszerű anyaggal volt betekerve".
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee. Tudta, az ördögbotja volt, ez tragédia. Most mivel fog gyakorolni, és mit fog mondani a testvérének, hogy az ördögbot, amit tőle kapott a WC egyik jelentős alkatrésze lett????
A nő dühös, a férfi meg nem ért semmit. Most miért nem örül, hogy megszerelte a WC tartályt? Mi a fene baja van? A nőnek most nem volt kedve elmagyarázni a szitut. A WC meg azóta is szuperül működik, ő pedig szomorúan konstatálja ezt minden nap.

2010. június 10., csütörtök

Rucikáink, avagy úgy sem fogunk átöltözni!

Szerintem kevés olyan nő akad a földkerekségen aki nem szeret öltözködni. A divat segít megmutatni énünket, stílusunkkal rengeteg infót közvetítünk, de persze a legfontosabb dolog, hogy szépek és csinosak legyünk. Az már kérdéses, hogy kinek akarunk valójában tetszeni, magunknak vagy a pasinknak.

Számtalanszor megtörtént velem és nőtársaimmal a következő eset. Adott egy ruha, amire hónapok óta ácsingózunk és véééégre megkaparintottuk. Alig vártuk, hogy bevessük otthon is legújabb szerzeményünket és felszerkesztettük magunkra, úgy, mintha a Föld legszebb ruhája lenne -az is-, majd felhúztuk a magassarkút, kifestettük magunkat, megcsináltuk a frizuránkat és teljes pompában díszelegtünk. Vártuk a katartikus reakciót a párunktól, ami elmaradt...

Olvastam egyszer valahol, hogy a férfiak nagy általánosságban a normál testalkatú, barna hajú, barna szemű, átlagosan????? divatos nőket szeretik.
Elgondolkoztam ezen a mondaton, vajon mi lehet ennek az oka, mert sokszor beigazolódott, hogy van benne valami. Amikor egy sima póló, egyszerű nadrág, papucs, haj felkötve, semmi smink, szinte biztos, hogy életed párja meg fogja jegyezni, hogy mennyire gyönyörű vagy.
Na de amikor puccba vágod magad és azt várod, hogy a földre vesse magát, amikor meglát, általában csak pislog rád, nem szól egy szót sem, furcsa kis grimaszok jelennek meg az arcán... Ekkor már tudjuk, hogy nem tetszik neki a a szuper divatos kreálmányunk. Te meg nyilván megkérdezed, hogy na hogy tetszem édesem?, amire a legenyhébb válasz is az, hogy hát ez elég fura, de persze a jelzők az őszinteségi foktól függően erősödhetnek.

Vissza kérdés megválaszolásához: szóval rájöttem, hogy mi lehet az eredete annak, hogy a pasik nem szeretik, amikor úgy rendesen kirittyentjük magunkat: egyértelműen evolúciós oka van. Ezt be is bizonyítom: az állatfajban a hímek a díszesebbek, többek között azért, hogy a nőstényeknek felhívják a figyelmét, majd meghódítsák őket. Plusz azért is, hogy a hímek egymás előtt mutogassák magukat, ezzel is azt jelezve, hogy ők rendelkeznek a legkiemelkedőbb génekkel. Ez az abszolút kis kakas szindróma. A nőstényeknek meg mi maradt? A szürkeség, a barnaság, a láthatatlanság, ami azt célt szolgálta, hogy ő és a picinyei észrevehetetlenek legyenek a ragadozók és a többi hím előtt.

Na ez mára már eléggé megváltozott és nem is viselik túl jól a pasik, ha feltűnőbbek vagyunk, mint ők: ezért szeretik, ha barátnőjük kerüli az extravagáns divatot.

Egyébként azt gondolom, hogy a nők pontosan tudják, hogy mi az a kombó, amit a szerelmük imád rajtuk, de van olyan helyzet, amikor senki másnak, csak magunknak akarunk tetszeni. Punktum.
Az is biztos, hogyha a pasidnak nem jön be az "outfited", az összes barátnőd rajongani fog a tökéletesen passzoló öltözékedért.

P.s. Drága Fiúk és Férfiak, ha a csodás nő számátokra érthetetlen hacukákat ölt magára, a legjobb amit tehettek, hogy 1. beletörődtök, 2. bókokkal illetitek, mert van egy aranyszabály: ÚGYSEM FOGUNK ÁTÖLTÖZNI!!!

Harumi világa

2010. június 8., kedd

szösszenet* 1 - hogyan kerül le a szemét a földszinti konténerbe

*a szöszenetek picike, rövid történetek lesznek, etapok egy-egy párkapcsolati mini-história.

Hétköznap reggel. Kikészíti a szemeteszsákot a pár női tagja és felhívja szerelme figyelmét, hogy vigye le, ne büdösödjön egész nap. a férfi megígéri, hogy leviszi, de abban a minutumban egyik fülén be a másikon ki. a nő tudja ezt, ismeri már annyira, hogy rárakja a kilincsre a szemeteszsákot, hogy szem előtt legyen. szól a kedvesnek: kint van a szemeteszsák a kilincsen ne felejtsd már levinni. a válasz megnyugtatóan hangzik: jó-jó, persze hogy leviszem. a szemét lóg kint a kilincsen, várja hogy levigyék, hallja, hogy bent elcuppan a búcsúpuszi és mindjárt nyílik az ajtó. az ajtót a pár férfi tagja kinyitja, majd becsukja. a szemét ott lóg a kilincsen.... a nő fél óra múlva kijön az ajtón és döbbenten néz a kilincsen lógó szemeteszsákra: vajon, hogy lehet elfelejteni, ha ezelőtt 2 perce kértem meg??? de a csodálkozást a teljes döbbenet váltja fel: hogy nem lehet észrevenni egy szemeteszsákot a kilincsen??? rejtély, ezt egyszerűen nem lehet ezt feldolgozni... persze a szemét nem magától ment le a lépcsőn, gondolom sejtitek.

2010. június 1., kedd

Haverok, buli, handabanda

Ha jó fejek vagyunk, vannak barátaink. Szerencsére ők tényleg mindig ott vannak velünk, még akkor is ha éppen áll a bál a házunk tájékán.

Persze ez azt jelenti, hogy a párunknak - akinek ugye muszáj, hogy jó fej legyen- is vannak barátai.

A nő-férfi-barátok triumvirátusban általában történnek érdekes esetek. Amit minden nőnek érdemes az agyába vésni az az, hogy a szerelmünknek a barátaik szentek. Még az is előfordulhat, hogy NÉHA befurakszanak elénk, sajnos ez az igazság.

Azt gondolom egyébként, hogy férfiak között a barátság egy sokkal tisztább kapcsolat, mint a nők között. Egyrészt kimondják, amit gondolnak (nem pedig azt, amit úgy gondolnak, hogy a másik szeretne hallani - pedig néha milyen jó lenne, ha az a mondat hangzana el aminek el kellene...), másrészről nem pszichézik túl, nem bonyolítják agyon a dolgokat. Ezt a virágzó kapcsolatot még megfűszerezik egy kis bajtársiassággal és máris kész az örök-életű barátság.

Szóval van a párunk életében legalább egy ilyen szent barát, akit ha szerencsénk van, akkor megkedvelünk, ha még nagyobb szerencsénk van, akkor ő is kedvel minket. Az is eléggé megnehezíti a szuper nő helyzet stabilizálását, ha mi utáljuk életünk szerelmének legjobb barátját (ezt soha!!! ne tegye senki!!!), de ha ő utál minket az sem fenékig tejfel.

Ez a kozmikus triangulum akkor is elég necces, ha a nő és legjobb barát kedvelik egymást, mert hát adódhatnak szörnyű "félreértések", amiket elég nehéz elsimítani.

A legfőbb ok, amiért kitörhet a harmadik világháború, hogy a pasink túl sok időt tölt a pajtijával. Persze elég relatív ez a "sok idő" intervallum, de egy biztos, néha kiborul emiatt minden bili.

Vannak azonban kiemelten szörnyű esetek, amikor tuti, hogy jelen van a bizonyos legjobb barát: tejfakasztó, legénybúcsú, sima hétköznap amikor elveszítik az idő és mindenféle érzéküket.

De mégis a legszebb, amikor a pasid beállít meglehetősen kapatosan a barátjával, mert hogy úgy gondolta ne bandukoljon szegény haza egyedül... Ebben az esetben nincs más megoldás azt hiszem, mint hogy kilőjük magunkat a Marsra. Na hány nőtárssal fogunk ott találkozni???

Mars-Föld űrtranszfer indul.