Körülbelül két héttel ezelőtt készítettem egy kérdőívet, mert arra voltam kíváncsi, hogy ki mit gondol a párkapcsolatról.
Először is külön-külön köszönöm mindenkinek, aki szánt erre némi időd. Sajnos a rendszer csak 50 kitöltőre maximlizálta a létszámot, ígérem a következő kérdőívnél nem lesz ilyen korlát, de ezt csak most vettem észre :S.
Az ötven kitöltő közül 15 férfi és 35 nő volt, ez mindenképp hozzátartozik az igazsághoz. :)
És most nézzük az eredményeket, némi kommenttel! Ha nem értetek egyet vagy lenne hozzáfűzni valótok egy-egy megjegyzéshez, kérlek ne tartsátok magatokban, mert tudom, hogy van néhány olvasó, aki rendszerint nem ír, pedig akar... köszi ;)
Ahogy látjátok a nagy többség azt vallotta, hogy a kisugárzása miatt szeretett bele a párjába. A kisugárzásba nagyon sok minden belefér, gondolom, ezért is választottátok sokan. A kisugárzás alatt én ugyanúgy értem a külső és belső vonzó tulajdonságokat, ami aztán összegyúródik egy nagy egésszé és ebből lesz az imádott kép :). A beleestem, mint ló a gödörbe tipikus esete, csak akkor maradhat tartós, ha nem egy idolt, illúziót építettünk fel, hanem azt szeretjük, aki valójában.
A másik nagyobb csoportba tartoznak, azok, akik már ismerték régebben a párjukat és szép lassan szerettek bele vagy egyszer csak rájöttek, hogy hú ez srác/csaj sokkal jobban érdekel, mint ahogy azt eddig gondoltam. Ezek a kapcsolatok nagy eséllyel maradhatnak tartósak, de csak abban az esetben, ha van lángolás az elején.
Senki sem jelölte be közületek a pénztárcát... milyen jó fej, minden kedves olvasóm :) Ennek persze igazán örültem.
Az első együttlétnek úgy tűnik nem tulajdonítatok óriási jelentőséget. Azt hiszem ez így van rendjén, ugyanis nincs abban semmi megvetni való, ha két ember megkívánja egymást és aztán átengedik magukat a vágynak, az ösztönöknek.
Ha meg valakit átvernek, mert azt ígérik, hogy az együtt töltött pásztóra/ák után lesz randi, találka és a többi és ez mégsem történik meg, rohadjon meg az ígérgető.
A többségünkben be van építve egy kis szerkezet, ami jelzi, hogy ki az aki megérdemel és ki az aki megérdemel bennünket és ki az aki nem. Jól teszi mindenki, ha az ösztöneire, megérzéseire hallgat.
És persze olyan is van, hogy a szex tényleg csak a szexről szól...
Örömmel konstatálta, hogy sokan éltek tartós kapcsolatban.
Valaki még a rózsaszín ködben lubickol és állatszerelemes, valaki már túl van az őrületen és már stabilnak mondható a kapcsolata. Valaki pedig már régi motoros, valószínűleg ezerszer többet tud nálam a párkapcsolatok természetéről, mint én, már 33 éve van párja!!! Nem semmi...
Nézzük meg ezeket a válaszokat egyesével:
a) mindig, mindent megosztunk egymással, nincsenek titkaink
Tényleg? Egyetlen egy sem? Mindig mindent elmondtok egymásnak? Azt is ha összemostad a kedvenc fehér pólóját a lila bugyiddal? Vagy eltörted a kedves parfümjét és vettél helyette gyorsan másikat? Nincsen semmilyen csalafintaság, mini füllentés? Nekem ez egy kicsit elképzelhetetlen, de ha tényleg van ilyen emelem a képzeletbeli kalapom. Bár az igazat megvallva úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban vannak kiskapuk, amelyeket kihasználunk, ha történik valami olyasmi, ami jobb, ha nem jut a másik tudomására, persze itt semmi meghatározó dologra nem gondolok. De néha egy kis titok.... megfűszerezheti a szürke hétköznapokat.
b) a kapcsolatunk őszinte, de azért előfordul néha egy-két füllentés
Mint ahogy az látszik is a többség (52%) ezt a választ jelölte be. Hiszen tényleg adódhatnak olyan esetek, amikor jobb nem közölni a teljes igazságot, vagy meg sem említünk egy aprócska csínyt (szigorúan nem a megcsalásra értem ezt!). Ilyen van és kész.
c) nem lehetek teljesen őszinte a párommal, mert mindig megsértődik, ezért kegyesen hazudok
Az éremnek tényleg két oldala van. Vajon miért sértődik meg a párod? Azért mert túl sok mindent dörgölsz az orra alá? Lehet, hogy semmi se jó... Lehet, hogy úgy érzi, hogy teljesen át akarod alakítani és akkor persze, hogy megsértődik, te nem ezt tennéd. Meg kell találni a középutat és tényleg csak akkor tenni megjegyzéseket, ha azok valóban érdemesek rá.
Ha nem az előbbi eset áll fent, akkor azt gondolom, jó ha leülsz a kedvessel és elmondod neki, hogy mit gondolsz: "hogy mindenen megsértődik, nem egészen normális" és mondd el azt is, hogy ezért nem lehetsz vele teljesen őszinte... Reméljük nem sértődik meg:) és tovább fejlődhet a kapcsolat. Ha pedig nem és eleged van, akkor sajnos dönteni kell...
Ehhez a kérdéshez csak annyi megjegyzést szeretnék fűzni, hogy a szex egy kapcsolatban jelzésértékű lehet. Rávilágíthat sok-sok dologra, ha csak ez van a központban, azt mindenki tudja, hogy mit jelent. Azt hiszem a legegészségesebb, ha fontos, de nem ez a legmeghatározóbb része egy párkapcsolatnak. 80%-otok gondolta úgy, hogy ez így a legjobb.
Legtöbben abba a csoportba tartoztok, akik szeretik a barátnőjük/pasijuk barátait, ez alapvetően egy szerencsés helyzet.
Beláthatatlan következményei lehetnek egy-egy áskálódó barátnak, aki utál téged.
Persze ha még kedveled is őket, adódhatnak viták a barátok miatt, de a legfontosabb, hogy találjátok meg az egyensúlyt a kettesben és társaságban eltötött idő között.
Olyat meg senki nem gondoljon, hogy a másiknak nincs szüksége barátokra és eltiltja (!?????) a páráját a barátaitól, ez botrány lenne... Kell kettesben lenni, együtt és külön-külön lenni a barátokkal. punktum.
Hát srácok, most Csernus doki biztos cigánykereket hányna az örömtől, hogy 64%-otok, olyan szabályok szerint él, amit együtt határoztatok meg. Éppen múltkor voltam egy előadásán, ahol azt is hangsúlyozta - többek - között, hogy mennyire fontosak a világosan lefektetett szabályok, mert ezek nélkül káosz lenne. Ebben én is abszolút hiszek, nem gondolom, hogy mindenki azt csinál, amit akar elv működik, abból mindig galiba lesz (mert az egyik fél, előbb-utóbb elkezd követelőzni). Jó ha a kapcsolat elején tisztázzuk, hogy mit is akarunk, hogy akarjuk, hogy működjön ez a kapcsolat és akkor a másik sem nyúlhat mellé, ha megteszi, akkor máris van egy hivatkozási pont.
A megcsalás, elég kemény dolog. Sokan közületek azonnal lapátra tenné a pasiját/nőjét. Van akik nyitott kapcsolatban élnek, ezért ez a kérdés irreleváns (persze ez csak akkor működhet, ha mindkét fél tud a nyitottságról:). A legtöbben úgy gondoljátok, hogy mérlegelnétek, hogy mit veszíthettek ill. nyerhettek. Én azt gondolom, hogy csak akkor érdemes megbocsájtani és együtt maradni, ha ezt őszintén tudod megtenni és nem marad benned sértettség és tüske. Hogy egy veszekedés alakalmával ne vágd a párod fejéhez, hogy félrelépett és milyen szemét, ha már elvileg túl vagytok ezen. Bazi nehéz dolog... ez biztos.
Sokan gondoljátok úgy, hogy megtaláltátok az igazit, ami szuper. Kevés olyan kapcsolatról tudok, amibe úgy kezdenek bele, hogy látják a végét. De ahhoz, hogy tényleg együtt is maradjunk a párunkkal rengeteg munka, fejlődés és továbblépés szükséges. Egy kapcsolat akkor és csak akkor lehet talán örök élet meg egy nap, ha van fejlődési lehetősége.
Olvassátok el az egyéb válaszokat, mert érdekes vélemények születtek.
Akinek nem merül fel megoldandó probléma a kapcsolatában, az kérjük ossza meg velünk a titkait és a praktikáit, mert nagy többségünk kapcsolatán van mit dolgozni.
Bár azt is gondolom, hogy az élet mindig megajándékoz bennünket egy-egy olyan helyzettel, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, muszáj megoldani. Talán éppen ettől nem lehet unalmas.
Ahol meg minden tökéletes, lehet, hogy már nem is érdekes. Ti mit gondoltok???
