Összetett mondat

Éppen a gyereknek kötöttem a takaróját, amikor eszembe jutott egy analógia a nyelvtan és a szerelemi kapcsolatok között. Nem tudom, hogy én vagyok az egyetlen aki erre rájött (nyilván nem:), de mindenesetre nagyon büszke voltam magamra, amikor kipattant pihent elmémből a gondolat. :D

Tehát az összetett mondatok, jobb esetben két, kevésbé szerencsés helyzetben több tagmondatból állnak. A legyen férfi, B legyen nő. Az összetett mondatok több mondatrész egységét képezik, ám viszonyrendszerük nagyon különböző.

Alárendelő mondatok

Az alárendelő mellékmondatokban, van egy főmondat és egy mellékmondat. A mellékmondat teljesen alá van rendelve a főmondatnak, ami lehet akár A, akár B, a helyzet eléggé szörnyű. Függőség alakul ki a két fél között, egyik a másik által határozza meg önmagát. Nem azért A, mert kedves, határozott, okos, hanem azért mert B-n uralkodó főemlős, aki ezáltal lesz vezérbika, legalábbis szerinte. Szegény elég nagy tévedésben van. B pedig, nem azért jó nő, mert van esze, vonzó és kecses, hanem azért mert vezérbikának nevezett A nője. A helyzet elég kesze-kusza, kiábrándító.
Nem független, felnőtt emberek összetett mondatáról van szó, hanem egy-egy félember szánalmas próbálkozásáról, hogy megéljék az egység élményét. Sajnos van egy rossz hírem, ezt így soha, tehát SOHA nem lehet elérni. Ebből lesznek a boldogtalan kapcsolatok, a félrelépések, a menj a picsába házasságok és a bárcsak a Huffnáger Pistihez mentem volna szindrómák (bár őszintén szólva, az sem működött volna, csak szegény B nem tudja, hogy ő az egyik akin múlt ez a döntés).
Tehát alárendelő összetett mondatban létezni nem csak szívás, hanem hülyeség, érzelmi öngyilkosság.
Megoldás van: melózni önmagunkon plussz ki kell lépni ebből a kapcsolatnak nevezett rossz darabból, így esélyünk lehet arra, hogy értelmes egyszerű mondatok legyünk. A jó kis egyszerű mondatok pedig mindig megtalálják azt a másikat, akivel együtt menő összetett mondatok lehetnek.

Mellérendelők

Srácok először tő-/egyszerű mondatnak lenni kötelező és szuper, de még szuperebb mellérendelt tagmondatnak lenni egy csodás összetett mondatban.
A mellérendelő tagmondatok külön-külön is önálló, független, értelmes entitások, akik köszönik szépen jól vannak. Ők azok, akik egy kapcsolaton belül pedig nem elnyomódnak, hanem kiteljesednek, még többek lesznek, harmónikusan élhetik a mindennapjaikat.

Meg tudják mondani kicsodák és kb. mit akarnak az élettől. Részük volt rózsaszín felhőben, de tudják, hogy ez időszakos és lesznek szürke hétköznapok, amikor a szív mellett ésszel is tudni kell szeretni. Megtörnek, de nem hullanak szét dirib-darabokra, ha a kapcsolat nem működik, mert enélkül is teljes emberek.

Megjegyezném, hogy ez nem azt jelenti, hogy aki mellérendelő az nem lehet egy idióta és fordítva is igaz egy alárendelőnek is lehetnek pozitív tulajdonságai.

Egy mellérendelésen alapuló kapcsolatban a következő szavak biztos elhangzanak: és, vagy, hiszen, mert, de. A szerelem mellett a kommunikáció az alapja ennek a típusú összetett mondatnak. Nem energiavámpírkodás, uralkodás és kizsigerelés van, hanem szeretetet, szerelem, alkalmazkodás, megbeszélés, közös döntés és felelősség vállalás, plusz jó szex.*

Na kb. ennyi jutott eszembe hirtelen az összetett mondatokról, megyek kötni.

* a szexre is remekül illik ez a kis összehasonlítás

Pusszanat ;)

Szösszenet 5: Pulóver

Ez a sztori családi örökség... kicsit kikarikírozva.

Adott a történetben természetesen egy férfi és egy nő egy kissé csípős hűvös estén. Vitatkoztak, az, hogy min az már tulajdonképpen nem is lényeges.
Ment az adok-kapok. Hol a férfi került felül az érvelésben, hol a nő. Talán már ők sem tudták miért is veszekedtek, de kiszállni már nem lehetett belőle.
Előkerültek szép lassan az érzelmi zsarolások, amit a férfi nagy előszeretettel húzott elő a fiókból és amit a nő sokszor nehezen viselt, mert amellett, hogy dühítette fájt is neki. Ez alkalommal az egyik legdurvábbal rukkolt elő, amit aztán rutin-szerűen sikerült viták lezárásaként alkalmazni: "Akkor én most lelépek, elmentem..."

A nő először kétségbeesett, hogy mégis mi a fenét fog csinálni a pasas nélkül. Aztán jött a csönd, ami megint csak megrémítette ... de szép lassan megnyugtatta, majd élvezte. Már nem félt, sőt az újdonság illatát érezte a levegőben.

Ekkor megszólalt a csengő. A nő kilépett az ajtón és meglátta a vacogó hímet, aki dühében csak ennyit mondott:
"Ideadnád a pulóveremet? Fázom."

A nő őszintén, de győzedelmesen elnevette magát, a férfi is felengedett. Együtt bementek.  Béke volt. Legalábbis egy ideig.......

A nagyŐ

Sokat gondolkoztam már, hogy hogy is van ez a nagyŐ dolog.

Először is szeretném leszögezni, mint javíthatatlan romantikus és fatalista nő, hogy én hiszek a nagyŐ létezésében.

Szerintem a sors épp oda sodor minket, ahol találkozhatunk életünk szerelmével, de azért én is elgondolkoztam azon, hogy ez biztos így van-e.

A Föld nevű bolygón ugyanis túl sok ember él, ahhoz, hogy csak egyetlen egy ember legyen kiválasztva nekünk, ha ezt kizárólagosan a matematika törvényei szerint vizsgáljuk. Tehát ezen elv szerint, nem lehet, hogy egy nagyŐ legyen, mert túl sok ember van ezen a világon, ahhoz, hogy ez igaz legyen. Mert ha nem Szegeden élek, akkor mégis mekkora esélyem lett volna találkoznom az én 'Igazimmal'.
Persze akkor is találkoztunk volna ha én kínai lennék, mert biztos cserediákként barangoltam volna Európában és akkor már Magyarországra is ellátogattam volna :) és akkor már csak egy karnyújtásnyira lettünk volna a találkozástól.

Szerintem az igazság valahol most is félúton található. Az ember életében talán tényleg csak egyetlen egy olyan  ember lehet akivel tökéletesen passzolnak. Emlékeztek Számkivetettre, amikor Tom Hanks több évtized után megkeresi a szerelmét, de az már családot alapított. A nő is tudta, hogy 'Tom' az igazi, de már késő volt, nem lehettek együtt. Ilyenkor mindig csavarodik egyet a szívem, mert ha belegondolok abba, hogy mi lenne, ha tudnám, hogy nem azzal az emberrel vagyok együtt, aki életem szerelme, mindig belehalnék egy kicsit. Ha volt esélyed és elengedted... hát az elég kemény...

Na de visszatérve, vannak kis igazik is, akikkel boldog lehetsz, de nincs eggyé olvadás, feloldódás egymásban. Az csak egy valakivel lehet és meló megtalálni és megtartani is.
A kis igazik pedig ha mákod van segítenek, hogy olyan emberré válj, aki kész arra, hogy megtalálja a nagyŐt. Mert minden előző kapcsolatod azért van, hogy jobban megismerd magad és tudd, hogy mit akarsz.

Ja és olyan sincs, hogy azt hiszed, hogy valaki a te nagyŐd, de ő nem szeret téged. Ilyen nincs, a nagyŐ csak akkor az, ha neki is te vagy az igazi. A spanyoloknak nagyon jó kifejezése van erre: 'media naranja' vagyis fél narancs. A két fél csak együtt egy egész, másik fél narancshoz nem passzol. Pont ebből lehet tudni, hogy megtaláltad-e, hogy neki is Te vagy a nagyŐ.

És honnan tudod, hogy valóban Ő az? Édesanyám mindig csak azt mondta: "Tudni fogod!" és tényleg, ha megtaláltad a másik feled, nincs kétséged afelől, hogy Ő az;)

Baba-szünet

Drága Olvasóim!

Biztos észrevettétek, hogy eltűntem. Ne haragudjatok, hogy nem jelentkeztem, de időközben (február 23-án) megszületett a kislányom. Most 0-24 órában az övé vagyok, de hamarosan írok megint.

Egy kis türelmet kérek még!!!

Köszönöm nektek!

Üdv,
harumi

Szösszenet 4: a csók

Emlékeztek arra az időszakra, amikor még abban a fázisban voltatok, hogy nagyon-nagyon tetszett a másik? Arra is emlékeztek drága olvasóim, hogy mennyire vágytatok arra, hogy megcsókoljátok a másikat?

Hát igen, eleinte mindenki, férfi, nő iszonyúan vágyik az édes csókokra. Csak sajnos a csókolózás a fiúknak csak az elején érdekes. Akkor persze nagyon, olyan hévvel, szenvedéllyel, odaadással, puhasággal csókolnak, hogy a csajok azt hiszik, hogy ez mindig így lesz.

Nem lesz így! Több történet meghallgatása után és persze saját tapasztalat alapján is, az a helyzet, hogy azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy a pasik csak az elején szeretnek csókolózni. Pontosabban addig a pillanatig, amíg  le nem fekszel vele. Ez a tipikus, ha a kisujjamat adom...

Amíg csak a csókolózás van terítéken és tudják, hogy nincs több, beérik ezzel és értékelik, élvezik a csókokat. De aztán amikor végre megkapják a tortán a habot, majd a cseresznyét is, már rohadtul nem elégíti ki őket a simi-humi, csóki-móki, akkor már a szex kell, az az érdekes.

Tehát lányok nem azt mondom, hogy soha többé nem fogtok csókolózni a pasikkal miután szexeltek velük, fogtok, de mindig érezni fogjátok, hogy ezt gondolják: ".... jó-jó, de haladjunk már"


Természetesen vannak kivételek, akik ugyanolyan hévvel csókolják a kedvesüket attól függetlenül, hogy megkaparintották e a csajt teljes valójában vagy sem. Ők a romantikus típusú pasik, de tényleg nem sok van belőlük.

Olyanról pedig még nem hallottam, hogy egy lány nem szeret csókolózni. Ti igen?