Ha a férfi beteg ...

Erősek, szépek, okosak, ők a teremtés koronái...elvileg.

De mi történik ezekkel a szupermenekkel, amikor lebetegednek??? Mert a nő kihordja a lábán, sok választása nincs, főleg ha még gyerekek is vannak. De a pasik??? Na azok, kidőlnek!

Nyomják az ágyat, általában úgy, mintha halálos betegek lennének. Persze amikor a nő megunja, hogy a pasija a kelleténél egy kicsit jobban szenved és egy idő utána ezt szóvá teszi, akkor a következő válasz hangzik el:
"... olyan ritkán vagyok beteg, de akkor nagyon leterít." Aha.

Tényleg nem tudom mi történik ilyenkor, már próbáltam megfejteni. Szóval ha valaki, bármilyen racionális magyarázattal tud szolgálni, kérem ne tartsa magában.

Influenza. Ez az egyik kedvencem, mert ettől mindegyik pasi ismerősöm kifingik. Nem bírják és nagyon-nagyon tudnak szenvedni, azt is mondhatnám, hogy mesteri fokon. Fáj mindenük, sajog a feje, a háta, a gerince és az a testrésze is, amiről nem is tudott. Jajveszékel és izzad, de hisz még láza sincs! De lesz, érzi, mindjárt felszökik és ha 38 fok fölé megy, az akár szörnyű következményekkel jár... nem is merek belegondolni.
Mellette a keksz, a tea és a távirányító, így élnek hármasban tökéletes szimbiózisban, én már csak külső szemlélőként vagyok jelen, illetve néha a segítségére siethetek, ha szüksége lenne valamire.
Mint tudjuk az influenza nem halálos, de a pasik ezt csakis a meggyógyulásuk előtti utolsó napon hajlandóak elismerni, addig mehet a rinya.

Másnaposság. Na ez a másik kedvencem, ugyanis ez meg nem betegség, de a férfiak előszeretettel próbálják úgy beállítani, mintha ez egy csúnya vírus lenne. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy páncélos teknős, aki épp zenét hallgat egy mp3 lejátszón. Nem hallok, nem látok és nem beszélek vagy csak nagyon keveset.
Ha kint a kanapén fetrengve könyörög,hogy ugyan menjek már le a gyógyszertárba Algopyrinért, csak egy halk neszt hallok, amire nem figyelek. Nehogy már én ápolgassam egy jól sikerült görbe este után, sokkal fontosabb és hasznosabb dolgok foglalkoztatnak ilyenkor. Például, hogy színek szerint azt követően, típus szerint válogassam át a ruháimat és hajtogassam be. :)

Mindenesetre, amikor "betegek" visszaalakulnak kisfiúvá, akiket ápolgatni kell, akik szeretik, ha gondoskodnak róluk. Kérdés, hogy a nőnek van-e türelme hozzá.

Erre a kérdésre viszont nem tisztem válaszolni.

A szerelem igazából egy cserepes virág

Jaj annyira szép a szerelem, nem?

Az ember teljesen oda van, már attól is, ha csak ránéz a szerelme. Zsong a tested és a lelked, a szívednek nem tudsz parancsolni. Remeg a lábad, ha a közeledben van, könnyes lesz a szemed a boldogságtól, amikor mélyen a szemedbe néz és amikor végre megcsókol ............ hát az valami leírhatatlanul, csodálatosan érzéki és felpezsdítő.
A legfontosabb azonban az, hogy tökéletes (még). Bármit csinál, az úgy jó, ahogy van, tévedhetetlen görög félisten/félistennő. Szereted az illatát, a mozgását, a ruháit, a zenéket, amiket a hallgat, azt, ahogy eszik, alszik, sütkérezik. Szóval teljes imádatoddal árasztod el.

Eltelik egy-két-három-négy vagy öt -vannak extrém esetek is!- totál rózsaszín hónap. De a vattacukor felhők is lassan szertefoszlanak és akkor egyrészt meglátod őt, önmaga valójában (lehet, hogy ez az a bizonyos kritikus hetedik hónap?), ha szerencséd van, akkor így is tovább szereted, ha nem, akkor meg egyik jobbra, másik balra.

Ha együtt maradtok, akkor meg jön a cserepesvirág-effektus.
Kezditek megszokni a másikat, már nem örömünnep mindennap, mert együtt alszatok, esztek, tévézték vagy reggel egymás társaságában zárjátok be az ajtót.

Nap nap után éltek, hallod a szuszogását, de igazából, már annyira beléd épült, hogy fel se tűnik. Tudod, hogy ott van és nem megy sehová sem és most vegyük a legjobb esetet, hogy tényleg téged szeret és nem is akar megcsalni. Te bízol benne és nem rendeztek állandóan sárgálló féltékenységi cirkuszokat sem.

Nap, nap után .... egyszer ráeszmélsz hirtelen: "JESSZUS HOVA TŰNT A ROMANTIKA MEG A SZERELEM ÉS A CSILINGELŐ SZAVAK????????"
Aha a cserepesvirágotok kicsit kezd szomjazni. Meg kéne locsolni, párkapcsolat újjáélesztés indul, elmentek vacsizni, a virág feléledt, ti meg örültök egymásnak, mert még mindig jó együtt lenni, a falakon kívül is.

Nap, nap után ..... munka, találkozók, rohanások, külön programok, jó éjt puszi, reggeli szép napot üdvözlés, este tv, vacsora, film, kipurcanás. Ezek a hülye szürke hétköznapok miért nem hagyják, hogy a párok boldogan éljenek, míg meg nem halnak?
Ó-óóóóóó, a növény megint szárad. És most túl fáradtak vagytok, hogy egymással foglalkozzatok, semmi másra nem vágyik egyikőtök sem, mint a nyugira és a csendre. !!! Vészjelzés !!! Cserepesvirág üzeni: "elfogyott az összes víztartalékom, szerettelek benneteket, de nincs több erőm, most elkezdek rohadni."
Jaaaaj még most talán meg lehet szegénykét menteni. Megfogadjuk mindennap ápolgatni fogjuk! Szeretni, óvni, gondoskodni fogunk róla, nem hagyjuk magára ennyi időre! Ígérjük mindketten!

Huh, 10 kemény nap után a virágocska éledezik, elég kritikus még a helyzet, nagyon-nagyon kell figyelni rá, mert ha újabb apátiába zuhan, azt hiszem örökre vége lesz.

Sajna a szerelemvirág nem virágzik magától. Ez is melós, nem működik magától.

Gyerekek legyetek együtt minél többet! Figyeljetek egymásra és mutassátok ki, hogy mennyire szeretitek egymást, mert még elhervadtok és akkor mi marad utána? Csak a sivatag....

Nézd meg az anyját vol 1.

Tudjátok van az mondás,hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Hát ezt mindenki vegye véresen komolyan. De ne csak az anyját, hanem az apját és a nagyapját is nézze meg jó alaposan.
Mert ha akarjuk, ha nem, nagyon is hasonlítunk a szüleinkre. Tudom, most sokan mondják, hogy én aztán nem, meg én sose leszek olyan, mint az anyám, vagy ahogy tetszik az apám, de van egy rossz hírem, ahogy egyre idősödünk,egyre jobban hasonlítunk rájuk. Na ez éppen így van a választottunkkal is, ő is emberből van ugyanis.
Persze a vannak olyan mázlisták akiknek jó fejek a szülei, így nagy valószínűséggel lesznek ők is azok.
(Szerencsére az én anyám például tökjó fej, ezért reménykedem abban, hogy ez esetben tényleg nem esik az a bizonyos alma túl messze a fájától ;). Innen is nagyon puszillak anyukám :D.)

Szóval, adott egy nagyon édes pasi, a csaj rögtön beleesik, mert cukinak, okosnak, szexinek tartja. Kezdi belelovalni magát, hogy megtalálta a nagy őt. Eltelik egy pár hónap és a fiú megkéri, hogy menjenek el a szüleihez, mert be akarja mutatni a lányt a családjának. Nyilván az is már jelent valamit...
Végre eljött a remek alkalom, hogy a srácot a közvetlen szociológiai közegében vizsgálhatja meg. Mindenképpen vigyünk ilyenkor magunkkal: röntgenszemüveget, hazugságvizsgálót, gondolatolvasót és a kedvesen mosolygok, bármekkora hülyeséget hallok bogyót.
Jól nézzétek meg a családot, ahonnan származik a kedves, annál is inkább, mert amellett, hogy messzemenő következtetést vonunk le választottunk személyiségéről és számolunk a jövőbeni következményekkel, azzal is szembesítenünk kell magunkat, hogy mi tudunk-e ennek az új családnak a szerves része lenni. Mert azzal, hogy letesszük a voksunkat a választottunk mellett kapunk egy új családot is. És ez előfordulhat, hogy nem mindig olyan sima-liba menet.
Ha minden rendben van és jól választottál plusszcsaládot, akkor anyós-, apósjelölt is egy cukibogár és a testvérekkel is jól kijössz, akkor is kell ehhez az új családhoz alkalmazkodnod és el kell fogadnod az ő játékszabályaikat. Nincs kecmec, nincs kibúvó.

Akkor van nagyobb gond, ha fenti idill nem teljesül és valami gikszer van a családdal. Előfordulhat, hogy bogarasok, hibbantak vagy egyszerűen egy más bolygóról jöttek. Na ekkor mi az úristent lehet csinálni??? Mert a szerelmednek ez az egy családja van, nincs másik, nem lehet őket visszacserélni a sarki boltban. Már csak azért sem, mert nincs blokk...ugye.
Ha tényleg normális a kedves, akkor ő is tudja, hogy valami nincs rendben a családjával és előre felkészít, de a tiszteletköröket le kell futni. Így kéz a kézben lehet végig csinálni az egészet, cinkosan összekacsintva, aztán hazafelé az autóban megvitatni, hogy milyen volt a hétvége, majd aludni rá egy nagyot.

A nagyobb baj ott van, ha az édes szerint mindenki tök jó arc, mert
1. akkor valami gáz van a sráccal
2. neked sosem lesz igazad
3. kevés a valószínűsége, hogy bármikor melléd állna
4. Te nyúltál félre, szóval nálad sincs rendben valami :)

Mérlegelni kell, hogy akkor most mi legyen? Fel lehet venni a nyúlcipőt és iszkiri, eltűnni, de ha szereted a párod, akkor nyelsz és alkalmazkodsz és nagyon diplomatikusan, de őszintén elmondod a véleményed, aztán meg vársz, hogy működik-e a dolog vagy sem.

De egyet ne feledj! Évről évre jobban fog hasonlítani a szüleire és neked kell eldöntened, hogy akarod-e leélni az életed vagy sem.

Sok sikert mindenkinek ;)

u.i.: a jó isten azért tényleg igazságos, mert én még egyetlen egy makulátlan, tökéletes családot sem láttam, így mindkét félnek van melója rendesen.