Hányan vagyunk?

2011. augusztus 28., vasárnap

Összetett mondat

Éppen a gyereknek kötöttem a takaróját, amikor eszembe jutott egy analógia a nyelvtan és a szerelemi kapcsolatok között. Nem tudom, hogy én vagyok az egyetlen aki erre rájött (nyilván nem:), de mindenesetre nagyon büszke voltam magamra, amikor kipattant pihent elmémből a gondolat. :D

Tehát az összetett mondatok, jobb esetben két, kevésbé szerencsés helyzetben több tagmondatból állnak. A legyen férfi, B legyen nő. Az összetett mondatok több mondatrész egységét képezik, ám viszonyrendszerük nagyon különböző.



Alárendelő mondatok

Az alárendelő mellékmondatokban, van egy főmondat és egy mellékmondat. A mellékmondat teljesen alá van rendelve a főmondatnak, ami lehet akár A, akár B, a helyzet eléggé szörnyű. Függőség alakul ki a két fél között, egyik a másik által határozza meg önmagát. Nem azért A, mert kedves, határozott, okos, hanem azért mert B-n uralkodó főemlős, aki ezáltal lesz vezérbika, legalábbis szerinte. Szegény elég nagy tévedésben van. B pedig, nem azért jó nő, mert van esze, vonzó és kecses, hanem azért mert vezérbikának nevezett A nője. A helyzet elég kesze-kusza, kiábrándító.
Nem független, felnőtt emberek összetett mondatáról van szó, hanem egy-egy félember szánalmas próbálkozásáról, hogy megéljék az egység élményét. Sajnos van egy rossz hírem, ezt így soha, tehát SOHA nem lehet elérni. Ebből lesznek a boldogtalan kapcsolatok, a félrelépések, a menj a picsába házasságok és a bárcsak a Huffnáger Pistihez mentem volna szindrómák (bár őszintén szólva, az sem működött volna, csak szegény B nem tudja, hogy ő az egyik akin múlt ez a döntés).
Tehát alárendelő összetett mondatban létezni nem csak szívás, hanem hülyeség, érzelmi öngyilkosság.
Megoldás van: melózni önmagunkon plussz ki kell lépni ebből a kapcsolatnak nevezett rossz darabból, így esélyünk lehet arra, hogy értelmes egyszerű mondatok legyünk. A jó kis egyszerű mondatok pedig mindig megtalálják azt a másikat, akivel együtt menő összetett mondatok lehetnek.

Mellérendelők

Srácok először tő-/egyszerű mondatnak lenni kötelező és szuper, de még szuperebb mellérendelt tagmondatnak lenni egy csodás összetett mondatban.
A mellérendelő tagmondatok külön-külön is önálló, független, értelmes entitások, akik köszönik szépen jól vannak. Ők azok, akik egy kapcsolaton belül pedig nem elnyomódnak, hanem kiteljesednek, még többek lesznek, harmónikusan élhetik a mindennapjaikat.



Meg tudják mondani kicsodák és kb. mit akarnak az élettől. Részük volt rózsaszín felhőben, de tudják, hogy ez időszakos és lesznek szürke hétköznapok, amikor a szív mellett ésszel is tudni kell szeretni. Megtörnek, de nem hullanak szét dirib-darabokra, ha a kapcsolat nem működik, mert enélkül is teljes emberek.

Megjegyezném, hogy ez nem azt jelenti, hogy aki mellérendelő az nem lehet egy idióta és fordítva is igaz egy alárendelőnek is lehetnek pozitív tulajdonságai.

Egy mellérendelésen alapuló kapcsolatban a következő szavak biztos elhangzanak: és, vagy, hiszen, mert, de. A szerelem mellett a kommunikáció az alapja ennek a típusú összetett mondatnak. Nem energiavámpírkodás, uralkodás és kizsigerelés van, hanem szeretetet, szerelem, alkalmazkodás, megbeszélés, közös döntés és felelősség vállalás, plusz jó szex.*

Na kb. ennyi jutott eszembe hirtelen az összetett mondatokról, megyek kötni.

* a szexre is remekül illik ez a kis összehasonlítás

Pusszanat ;)



2011. augusztus 21., vasárnap

Szösszenet 5: Pulóver

Ez a sztori családi örökség... kicsit kikarikírozva.

Adott a történetben természetesen egy férfi és egy nő egy kissé csípős hűvös estén. Vitatkoztak, az, hogy min az már tulajdonképpen nem is lényeges.
Ment az adok-kapok. Hol a férfi került felül az érvelésben, hol a nő. Talán már ők sem tudták miért is veszekedtek, de kiszállni már nem lehetett belőle.
Előkerültek szép lassan az érzelmi zsarolások, amit a férfi nagy előszeretettel húzott elő a fiókból és amit a nő sokszor nehezen viselt, mert amellett, hogy dühítette fájt is neki. Ez alkalommal az egyik legdurvábbal rukkolt elő, amit aztán rutin-szerűen sikerült viták lezárásaként alkalmazni: "Akkor én most lelépek, elmentem..."

A nő először kétségbeesett, hogy mégis mi a fenét fog csinálni a pasas nélkül. Aztán jött a csönd, ami megint csak megrémítette ... de szép lassan megnyugtatta, majd élvezte. Már nem félt, sőt az újdonság illatát érezte a levegőben.

Ekkor megszólalt a csengő. A nő kilépett az ajtón és meglátta a vacogó hímet, aki dühében csak ennyit mondott:
"Ideadnád a pulóveremet? Fázom."


A nő őszintén, de győzedelmesen elnevette magát, a férfi is felengedett. Együtt bementek.  Béke volt. Legalábbis egy ideig.......