Új évi jókívánság

Minden kedves olvasómnak és idetévedőnek is szeretnék nagyon Boldog Új Évet kívánni!

Remélem mindenkinek úgy alakul az új éve, ahogy szeretné.

Kívánom, hogy akik még egyedül vannak és társra vágynak találjanak párt maguknak.

Akik kapcsolatban vannak, azoknak azt kívánom, hogy még szorosabb legyen a kötelék köztük.

Mindenkinek kívánom, hogy szerelemben, szenvedélyben gazdag éve legyen!!!

puszi

Jaaaj jön a karácsony!

Sok párkapcsolatban az ajándékozás igazi öröm, szeretünk adni és kapni is. Ez az alaptétel, persze vannak kivételek is.

Ha nem szereti a felhajtást

Tapasztalataim szerint az érdekes pasik nem szeretik a kliséket, nem akkor ajándékoznak, amikor az "kötelező" pl. karácsonykor, bálint napon, nők napján stb., hanem akkor amikor ők akarnak.

A karácsonyt viszont nem lehet megkerülni, mert ha nem adsz ajándékot a kedvesnek - kivétel, ha előre megegyeztek, bár sajnos a csajok akkor is abban reménykednek, hogy mégis csurran-cseppen valami- akkor bitófára kerülsz.

Szóval én azt hiszem mindenkinek össze kell szednie magát és kigondolni, hogy mivel is lephetné meg szerelmét, mert üres kézzel kapni valamit a másiktól, mindkettőtöknek kellemetlen lesz. Az, hogy ki sértődik meg, azt hiszem egyértelmű....

Csak hasznosat ne!

Nagyon szépen kérünk minden kedves ajándékozó partnert, hogy ne vegyen a kedvesének semmi hasznosat! Hogy miért? Mert kiborító!!!!

Ne olyat vegyünk, ami praktikus, hanem olyat, amire a másik vágyik, ami kapcsolódhat egy hobbijához vagy olyan dolgot vásároljunk, amit magának sose venne meg. A helikopter szerintetek jó ötlet? :)

Itt nem az összeg a fontos, amit rászánsz az ajándékra, hanem az, hogy mennyi energiát fektettél bele a beszerzésére.

A kézzel készített dolgok mindig No. 1., mert a másik szívét-lelkét bele aplikálta az ajándékba.

Nagyon jó meglepetések lehetnek az "élmény" ajándékok, mint pl. egy koncert, színház, fürdő jegy, mert amellett, hogy jól fogja érezni magát- "reméljük nem víz- vagy kultúraiszonyos"- veled együtt töltheti el az időt.

Ja és semmiféleképpen ne vételezzünk olyan remek meglepetéseket, mint a zsírleszívó kupon vagy a fittnessz-bérlet, a kritikának nem most van itt az ideje!

A família

Ha szerencséd van, a párod családja tök jó fej tagokból áll és egyébként is szívesen találkozol velük, tehát a karácsony sem kivétel. Gratulálunk a szerencsés 20%-hoz tartozol.

Ha mégsem a könnyed, boldogságos, felhőtlen családi együttlétekről híresek az ünnepek, akkor itt van pár tipp,ami segíthet túlélni ezt a nehéz pár órát, rosszabb esetben napot.

1. Ha készül családi fotó mindenképpen mosolyogj és legyél boldog, mert örökre meg fog maradni mit is gondolsz erről az egészről. Ha pedig negatív vagy, nem hiszem, hogy belophatod magad a mami és a papi szívébe.

2. Ne ezen a napon hánytorgasd fel a sérelmeidet, próbálj meg ne tenni megjegyzéseket, hidd el, neked is könnyebb lesz túlélni ezt a megpróbáltatást.

3. Örülj. bármint is kapsz, örülj neki, mert nem veszi senki jó néven, ha a csemetéje párja fintorogva veszi át - az amúgy lehet, hogy tényleg béna- ajándékot.

4. Igyál persze egy kicsit, hogy oldottabb legyen a hangulat, de ne idd le magad, mert akkor mindenki csak arra fog emlékezni jövőre is, hogy mennyire sikerült padlót fognod. Ráadásul a részeg ember őszinte, és ezt a rizikófaktort egyszerűen ki kell zárni!

5. Egyél, ne sérts meg senkit azzal, hogy nem eszek az ünnepi fogásokból. Ha nagyon nem ízlik, akkor is pár falatot gyömöszkélj le és fogd arra, hogy a rokonoknál már ettetek és különben is madár voltál előző életedben

5. Legyél szép, csinos, kedves, bájos, hogy irigyelhessenek, de ne legyél se túl laza, pacuha (tipik pasi hiba), se túl kihívó, se túl konzervatív (csajok! találjátok meg az aranyközéputat!). Plusz pont, ha felveszed az anyósod által ajándékozott tavalyi rénszarvasos pulcsit ;)

A karácsony meg igenis szuper jó ünnep, ha nem csinálunk mi magunk belőle rémálmot, ezért csak arra tudlak buzdítani kedves olvasóm, hogy élvezd ki minden percét. Örüljetek egymásnak, a családnak, az ajándéknak, meg a rengeteg finomságnak!

A Szegedi Tudományegyetem egyik hallgatói kutatócsoportjának felhívása

Sziasztok!

Az SZTE egyik pszichológus hallgatója keresett meg és megkért, hogy továbbítsam a kérését a Harumi világa olvasóinak :) Ha van egy kis időtök segítsük őket a kutatásban!

A Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakos hallgatói vagyunk. OTDK-ra készülő dolgozatunkban párkapcsolatokat vizsgálunk, kutatásunk középpontjában az áll, hogy mi alapján választunk partnert magunknak. Kérjük az alábbi linken található kérdőív kitöltésével segítse munkánkat!
Fontos, hogy a kérdőívet a párok mindkét tagjának ki kell töltenie, de nem közösen, hanem egymást követően, azonban ugyanannak a jeligének a használatával. Összesen kb. 10 percet vesz igénybe a kérdések megválaszolása. Ha a környezetében vannak még párkapcsolatban élők, kérjük továbbítsa nekik is a kérdőív linkjét, életkor nem számít.

Link:  http://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGx2VnZXUmxZTGp 5eVJoOGtuS2cxR0E6MQ

Köszönjük!

Ti ezt gondoljátok a párkapcsolatról...

Körülbelül két héttel ezelőtt készítettem egy kérdőívet, mert arra voltam kíváncsi, hogy ki mit gondol a párkapcsolatról.

Először is külön-külön köszönöm mindenkinek, aki szánt erre némi időd. Sajnos a rendszer csak 50 kitöltőre maximlizálta a létszámot, ígérem a következő kérdőívnél nem lesz ilyen korlát, de ezt csak most vettem észre :S.

Az ötven kitöltő közül 15 férfi és 35 nő volt, ez mindenképp hozzátartozik az igazsághoz. :)

És most nézzük az eredményeket, némi kommenttel! Ha nem értetek egyet vagy lenne hozzáfűzni valótok egy-egy megjegyzéshez, kérlek ne tartsátok magatokban, mert tudom, hogy van néhány olvasó, aki rendszerint nem ír, pedig akar... köszi ;)

Ahogy látjátok a nagy többség azt vallotta, hogy a kisugárzása miatt szeretett bele a párjába. A kisugárzásba nagyon sok minden belefér, gondolom, ezért is választottátok sokan. A kisugárzás alatt én ugyanúgy értem a külső és belső vonzó tulajdonságokat, ami aztán összegyúródik egy nagy egésszé és ebből lesz az imádott kép :). A beleestem, mint ló a gödörbe tipikus esete, csak akkor maradhat tartós, ha nem egy idolt, illúziót építettünk fel, hanem azt szeretjük, aki valójában.

A másik nagyobb csoportba tartoznak, azok, akik már ismerték régebben a párjukat és szép lassan szerettek bele vagy egyszer csak rájöttek, hogy hú ez srác/csaj sokkal jobban érdekel, mint ahogy azt eddig gondoltam. Ezek a kapcsolatok nagy eséllyel maradhatnak tartósak, de csak abban az esetben, ha van lángolás az elején.

Senki sem jelölte be közületek a pénztárcát... milyen jó fej, minden kedves olvasóm :) Ennek persze igazán örültem.

Az első együttlétnek úgy tűnik nem tulajdonítatok óriási jelentőséget. Azt hiszem ez így van rendjén, ugyanis nincs abban semmi megvetni való, ha két ember megkívánja egymást és aztán átengedik magukat a vágynak, az ösztönöknek.

Ha meg valakit átvernek, mert azt ígérik, hogy az együtt töltött pásztóra/ák után lesz randi, találka és a többi és ez mégsem történik meg, rohadjon meg az ígérgető.

A többségünkben be van építve egy kis szerkezet, ami jelzi, hogy ki az aki megérdemel és ki az aki megérdemel bennünket és ki az aki nem. Jól teszi mindenki, ha az ösztöneire, megérzéseire hallgat.

És persze olyan is van, hogy a szex tényleg csak a szexről szól...

Örömmel konstatálta, hogy sokan éltek tartós kapcsolatban. 

Valaki még a rózsaszín ködben lubickol és állatszerelemes, valaki már túl van az őrületen és már stabilnak mondható a kapcsolata. Valaki pedig már régi motoros, valószínűleg ezerszer többet tud nálam a párkapcsolatok természetéről, mint én, már 33 éve van párja!!! Nem semmi...

Nézzük meg ezeket a válaszokat egyesével:

a)  mindig, mindent megosztunk egymással, nincsenek titkaink

Tényleg? Egyetlen egy sem? Mindig mindent elmondtok egymásnak? Azt is ha összemostad a kedvenc fehér pólóját a lila bugyiddal? Vagy eltörted a kedves parfümjét és vettél helyette gyorsan másikat? Nincsen semmilyen csalafintaság, mini füllentés? Nekem ez egy kicsit elképzelhetetlen, de ha tényleg van ilyen emelem a képzeletbeli kalapom. Bár az igazat megvallva úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban vannak kiskapuk, amelyeket kihasználunk, ha történik valami olyasmi, ami jobb, ha nem jut a másik tudomására, persze itt semmi meghatározó dologra nem gondolok. De néha egy kis titok.... megfűszerezheti a szürke hétköznapokat.

b) a kapcsolatunk őszinte, de azért előfordul néha egy-két füllentés

Mint ahogy az látszik is a többség (52%) ezt a választ jelölte be. Hiszen tényleg adódhatnak olyan esetek, amikor jobb nem közölni a teljes igazságot, vagy meg sem említünk egy aprócska csínyt (szigorúan nem a megcsalásra értem ezt!). Ilyen van és kész.

c) nem lehetek teljesen őszinte a párommal, mert mindig megsértődik, ezért kegyesen hazudok

Az éremnek tényleg két oldala van. Vajon miért sértődik meg a párod? Azért mert túl sok mindent dörgölsz az orra alá? Lehet, hogy semmi se jó... Lehet, hogy úgy érzi, hogy teljesen át akarod alakítani és akkor persze, hogy megsértődik, te nem ezt tennéd. Meg kell találni a középutat és tényleg csak akkor tenni megjegyzéseket, ha azok valóban érdemesek rá.

Ha nem az előbbi eset áll fent, akkor azt gondolom, jó ha leülsz a kedvessel és elmondod neki, hogy mit gondolsz: "hogy mindenen megsértődik, nem egészen  normális" és mondd el azt is, hogy ezért nem lehetsz vele teljesen őszinte... Reméljük nem sértődik meg:) és tovább fejlődhet a kapcsolat. Ha pedig nem és eleged van, akkor sajnos dönteni kell...

Ehhez a kérdéshez csak annyi megjegyzést szeretnék fűzni, hogy a szex egy kapcsolatban jelzésértékű lehet. Rávilágíthat sok-sok dologra, ha csak ez van a központban, azt mindenki tudja, hogy mit jelent. Azt hiszem a legegészségesebb, ha fontos, de nem ez a legmeghatározóbb része egy párkapcsolatnak. 80%-otok gondolta úgy, hogy ez így a legjobb.

Legtöbben abba a csoportba tartoztok, akik szeretik a barátnőjük/pasijuk barátait, ez alapvetően egy szerencsés helyzet.

Beláthatatlan következményei lehetnek egy-egy áskálódó barátnak, aki utál téged.

Persze ha még kedveled is őket, adódhatnak viták a barátok miatt, de a legfontosabb, hogy találjátok meg az egyensúlyt a kettesben és társaságban eltötött idő között.

Olyat meg senki nem gondoljon, hogy a másiknak nincs szüksége barátokra és eltiltja (!?????) a páráját a barátaitól, ez botrány lenne... Kell kettesben lenni, együtt és külön-külön lenni a barátokkal. punktum.

Hát srácok, most Csernus doki biztos cigánykereket hányna az örömtől, hogy 64%-otok, olyan szabályok szerint él, amit együtt határoztatok meg. Éppen múltkor voltam egy előadásán, ahol azt is hangsúlyozta - többek - között, hogy mennyire fontosak a világosan lefektetett szabályok, mert ezek nélkül káosz lenne. Ebben én is abszolút hiszek, nem gondolom, hogy mindenki azt csinál, amit akar elv működik, abból mindig galiba lesz (mert az egyik fél, előbb-utóbb elkezd követelőzni). Jó ha a kapcsolat elején tisztázzuk, hogy mit is akarunk, hogy akarjuk, hogy működjön ez a kapcsolat és akkor a másik sem nyúlhat mellé, ha megteszi, akkor máris van egy hivatkozási pont.

A megcsalás, elég kemény dolog. Sokan közületek azonnal lapátra tenné a pasiját/nőjét. Van akik nyitott kapcsolatban élnek, ezért ez a kérdés irreleváns (persze ez csak akkor működhet, ha mindkét fél tud a nyitottságról:). A legtöbben úgy gondoljátok, hogy mérlegelnétek, hogy mit veszíthettek ill. nyerhettek. Én azt gondolom, hogy csak akkor érdemes megbocsájtani és együtt maradni, ha ezt őszintén tudod megtenni és nem marad benned sértettség és tüske. Hogy egy veszekedés alakalmával ne vágd a párod fejéhez, hogy félrelépett és milyen szemét, ha már elvileg túl vagytok ezen. Bazi nehéz dolog... ez biztos.

Sokan gondoljátok úgy, hogy megtaláltátok az igazit, ami szuper. Kevés olyan kapcsolatról tudok, amibe úgy kezdenek bele, hogy látják a végét. De ahhoz, hogy tényleg együtt is maradjunk a párunkkal rengeteg munka, fejlődés és továbblépés szükséges. Egy kapcsolat akkor és csak akkor lehet talán örök élet meg egy nap, ha van fejlődési lehetősége.

Olvassátok el az egyéb válaszokat, mert érdekes vélemények születtek.

Akinek nem merül fel megoldandó probléma a kapcsolatában, az kérjük ossza meg velünk a titkait és a praktikáit, mert nagy többségünk kapcsolatán van mit dolgozni. 

Bár azt is gondolom, hogy az élet mindig megajándékoz bennünket egy-egy olyan helyzettel, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, muszáj megoldani. Talán éppen ettől nem lehet unalmas. 

Ahol meg minden tökéletes, lehet, hogy már nem is érdekes. Ti mit gondoltok???

A véleményetekre vagyok most kíváncsi

Kedves Olvasóim!

Ha van kedvetek beleszólni a következő poszt témájába csatlakozzatok a Facebook-os csoporthoz vagy az Iwiw-es klubhoz, írjatok egy üzenetet az üzenőfalra és máris kitölthetitek a kérdőívet.

Érdekes lesz ígérem és pár percetekbe kerül csak.

Üdvözlet a Mars-Vénusz bolygóról ;)
harumi

Belefacsaródás

Éled az életed, eszel-iszol, játszol, dolgozol, szórakozol, kapcsolatokat élsz át és élsz meg. Minden megy szépen a maga rendjében, boldog vagy a pasiddal vagy a nőddel, úgy gondolod minden a legnagyobb rendben.


Aztán megpiszkál egy hír: egy réges-régi szerelmed elkötelezte magát. Hmmm, furcsa érzés leng körül, de nem érted miért. 


1. Ha már nem szereted


Nyilvánvaló, hogy nem szereted már, hiszen nem is jut eszedbe csak nagy ritkán, ha valaki szóba hozza, de nosztalgiázni sem szoktál.
Akkor ez mi? Miért érzed úgy, hogy bánt a dolog, pedig tulajdonképpen örülhetnél, mert mindketten boldog párkapcsolatban éltek. Mindketten, tényleg?


Azt hiszem egy-egy ilyen esemény, ha mélyen megbojgatja  az illetőt, akkor a jelenlegi párkapcsolatában kell keresni a megoldást. "Miért érzem rosszul magam, hisz nem veszítettem el senkit, már rég nem az enyém" (hű de rossz ez a kifejezés). A válasz talán azért, mert az ami megvolt abban a kapcsolatban, a jelenlegiből hiányzik. Sok minden hiányozhat, a romantika, a kedvesség, őszinteség, nagy nevetések, jó szex.


De itt álljunk meg egy pillanatra, ha olyan jó volt minden, akkor miért lett vége. Az ember annyira hajlamos arra, hogy csak a jóra emlékszik, pedig nem véletlen, hogy már nem vagy együtt azzal a bizonyos illetővel. Gondold végig, hogy mi volt az oka, ami miatt talán kiszerettél belőle vagy megharagudtál rá.


Ha valóban az az oka a szívösszefacsarodásnak, hogy valami nincs meg a jelenlegi kapcsolatodban, ami a régiben meg volt és ez fontos neked, a boldogságodnak, akkor ülj le a jelenlegi pároddal és mondd el őszintén, hogy mire van szükséged, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát, ugye.


Ha pedig úgy érzed, hogy egy illúziót hajszoltál eddig és nem azt az embert szereted, aki valóban ott horpaszt melletted éjjelente az ágyatokban, akkor azt hiszem egyértelmű: ki kell józanodni és ésszerűen cselekedni.

2. Ha még mindig szereted


Létezik ám az is, hogy két ember sorsa összefonódik akaratlanul. Ha nincsenek is együtt van egy láthatatlan huzal, ami összeköti őket. 


Az élet elterelheti egymás mellől őket, külön életet élnek, külön párkapcsolatban és az egyik fél arra készül, hogy megállapodik az "újjal". Előfordulhat, hogy elfelejt a szívére hallgatni vagy annyi szarakodás után, már azt gondolja, hogy ha eddig nem jött össze, akkor nem is fog és megpróbál normális életet élni.


Ilyenkor jön a megmérettetés: szívedre teszed a kezed és bátor leszel, felteszel mindent egy lapra és megmondod a kedves exnek, hogy még mindig szereted. Nagy kockázat, mert pofára eshetsz, a másik pedig utálhat, amiért megint "ezt" csinálod vele, de meg kell értenie neki is, hogy nincs túl sok esély. Szeretni is tudni kell, őszintén. Te nem veszíthetsz semmit, mert vagy minden marad így vagy végre amellett lehetsz, akit igazán szeretsz.


Szóval kedves olvasóm, ha összefacsarodik ilyen módon a szíved állj a tükör elé, vallj be mindent magadnak és cselekedj a legjobb belátásod szerint! Én csak sok erőt és energiát tudok kívánni ehhez!

Férfi és Női agy

Gondolkodtam és összegyűjtöttem egy pár dolgot, tényt a női és a férfi aggyal kapcsolatban. Fogyasszátok egészséggel :) 

1.Több dologra tud figyelni egyszerre

2. Állandóan összekapcsolja a gondolatait más gondolatokkal és érzelmekkel. Ezért nem lehet tudni sosem,hogy mire is gondol vagy ezért gondolja a Nő azt, hogy a a Férfi „A”-t mond akkor „B”-re gondol

3. Érzelemvezérelt gondolkodás

„Hogy-hogy nem érted, hogy mit érzek?”

4. Szeretné, ha a Férfi belelátna a lelkébe

Ha arra a kérdésre, hogy mi bajod van a válasz SEMMI, akkor sürgősen ki kell, hogy engeszteld

5. Minden apró problémát, gondolatot azonnal meg kell osztania, ha stresszel beszélni kell róla

6. Megoldást kell találni a problémákra, ha nincs probléma csinál egyet, hogy legyen mit megoldani

7. A barátnőinek minden apró részletet elmond a kapcsolatáról


8. Fogalma sincs, hogy merre kell menni, azt sem tudja hol van, ha nem a bejáratott útvonalon közlekedik

1. Egy dologra tud csak figyelni

2. Ha valamiről beszél, akkor valóban arról is van szó, nincs mögöttes info

3. Racionális gondolkodásmód

„Hogy lehetne megérteni egy érzelmet?”

4. Nem érti, hogy a Nő miért várja el, hogy gondolatolvasó legyen, ha akar valamit, akkor mondja meg!

5. Vannak dolgok, amiről NEM kell, hogy beszéljünk, ha éppen stressz alatt van, akkor meg pláne

6. Ha nincsen semmi gond, miért kell hisztizni, ez szórakozik?

7. Nagyon ritkán és keveset beszélnek nőügyekről


8. Jó a térérzékelése, bár ő is sokszor téved...

Van erről a témáról egy nagyon lényegretörő előadás Mark Gungor a címe: Mese két agyról.



A helyzet nyilván nem ennyire sarkos, de talán ad némi támpontot a boldoguláshoz.

Ha a szomszéd nője TÉNYLEG zöldebb

Az előző posztban arról írtam, hogy mi van akkor, amikor valaki azt érzi, hogy valaki más nője/pasija sokkal jobb választás lenne, mint az ő párja, de végül kiderül, hogy vaklárma volt az egész (Ha a szomszéd nője zöldebb).

Ne legyünk azért naivak, nyilván van olyan eset is, amikor tényleg jobban tetszik a tiltott gyümölcs. Van ilyen, előbb-utóbb mindenki belefut egy-egy ilyen történetbe, ha szerencsés, akkor csak közvetve.

De mégis hogy érdemes kezelni egy ennyire kínos szitut.

Első lépés, hogy jöjjünk tisztába önmagunkkal és legyünk őszinték. Mit akarunk a harmadik féltől? Szexet, érzelmet vagy mindkettőt?

Ha csak megtetszik valaki, akkor tulajdonképpen a gyufa hosszabbik felét húztuk ki. Mert az, hogy vágyat érzünk valaki iránt, elég normális dolog ... miért is ne lenne így?
Na a vágy mértéke azért nem mindegy mekkora. Mert lehet, hogy egy apró kis flörtre vágyunk, azt még bele is férhet, a félrelépés nyilván nem (persze aki nyitott kapcsolatban él, az nem ilyen játékszabályok szerint él).

Vegyük a legrosszabb esetet: le akarsz feküdni egy harmadikkal, vagy már meg is történt. Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni?

1. visszafogod magad és az ösztöneid és mérlegelsz, hogy mi éri meg: egy kaland aztán meg a nagy semmi. Mert könnyen előfordulhat, ha behajtasz a tilosba, akkor már nem is annyira izgalmas és rájössz, hogy egy balfék vagy és nem tudsz innen kitolatni. Csapdába estél. Mert a nagy kalandozás után, talán nem lesz ott a jó kis bejáratott kapcsolatod, csak a társad hűlt helye.
2. őszintén beszélsz a kedveseddel, hogy neked vannak ilyen vágyaid, gondolataid, de nem szeretnéd megbántani és az lenne a legjobb, ha közösen keresnétek megoldást. pl. egy kis kiruccanás lehet, hogy megszínesíti a hétköznapokat és visszalop némi varázst (bár jól teszed, ha épp empatikus és jó hangulatú állapotában tálalod a szitut)
3. ha megcsalod, tulajdonképpen átvered. Szemét dolog. Elveszítheted örökre a bizalmát és az is lehet, hogy megutál. Kevés ember van, aki le tudja ezt a békát nyelni és őszintén túl tud ezen a botláson lépni. Azt gondolom, hogy folytatni pedig csak így érdemes, ha tényleg nem marad tüske az emberben, mert ha igen, akkor az újra és újra megkarcol mindenkit.
4. egyszer azt is olvastam, hogy az, hogy elmondod a másiknak, hogy félreléptél (abban az esetben, ha ez csak szex és más semmi)  tulajdonképpen a saját lelkiismereted kipucolására jó és hogy a lelki szemetedet rárakod a másikra, hogy "Na apám, akkor most már küzdjél te ezzel". Nem tudom, hogy mennyire helytálló ez a megoldás, de azért valljuk be van ebben is valami.

Ha pedig belezúgtál...

Ha már érzelmeket táplálsz a másodhegedűs iránt, akkor talán komolyabb a baj, ha tényleg megszeretted.
Ilyenkor talán még nehezebb, mert nem akarod, hogy bárki is sérüljön, de ez szinte elkerülhetetlen. Viszont lehet tisztességesen is csinálni.
Mielőtt mástól tudná a leendő ex meg mi is a helyzet, mondd el neki te. Tiszteld annyira, hogy őszinte leszel és nem csalod meg, hanem mielőtt bármi történne szépen szakítasz vele.

Lehet, hogy nem lesz megértő, de legalább elmondhatod, hogy fair voltál és jó fej. Persze öri barik nem lesztek az ex-szel, de nem kell úgy valakit otthagyni, szétmenni, hogy közben az édesanyátok egyszerre "szépül" a sok jó indulatú kifejezéstől.

De mindig, minden esetben mérlegelj és jól gondold át, hogy mi jó neked és hogy akarod élni az életed.

Ha a szomszéd nője zöldebb

Vagy ha a pasija....

Biztos voltatok már úgy, hogy azt gondoltátok, hogy a másik nője/pasija mennyivel jobb parti.

Én személy szerint a szerencsés 10%-ba tartozom, aki úgy gondolja, hogy megfogta az isten lábát:) De volt már olyan kapcsolatom, amikor nem azt gondoltam, hogy hűűű, de jó nekem.

Nézzünk kicsit a dolgok mögé, miért is gondoljuk, hogy a másik partnere sokkal kedvesebb, viccesebb, vonzóbb, de biztos, hogy jobb, mint a miénk.

Édesanyám mindig azt mondta kamaszkoromban, amikor ácsingóztam valaki után, hogy "Fiam, hidd el biztos unja őt is valaki." Anyám sok-sok bölcsességgel látott már el, nemcsak párkapcsolat terén, de azt hiszem, ebben nem vitatkozhattam vele egyetlen egy pillanatig sem, mert alapigazságot mondott (persze).

Szóval valamelyik nap jutott eszembe a cím és arra gondoltam, hogy írok erről a furcsa jelenségről, arról, hogy úgy érzed a melletted ülő nő/pasi sokkal jobb fej, mint a kedvesed.

Ez eleve elég ciki helyzet, mert egyrészről szar dolog, hogy ezt nem a saját partneredről gondolod, másrészről pedig rossz esetben a barátod pasijáról/nőjéről hiszed azt, hogy sokkal jobb parti a te választottadnál. Plusz rájöhetsz, hogy elbizonytalanodtál és akkor át kell gondolnod, hogy mi lesz a következő lépés. De ne rohanjunk sehova...

Miért is gondolod azt, hogy a másik párja jobb választás? Elárulom neked! Azért mert:
1. nem napi 24 órás kapcsolatban vagy vele
2. nem látod, ahogy kikel magából, hogy szemétkedik veled
3. valószínűleg társaságban mindenki a legjobb arcát mutogatja, szóval biztos lehetsz benne, hogy az elbűvölő mosoly néha eltűnik az arcáról
4. könnyű 15 percig jópofának, jó kedvűnek és megnyerőnek lenni
5. és azt sem szabad felednünk, hogy nem tartozik semmiféle elszámolással, tehát védőhálóval lehet szuperlaza és magabiztos, tuti nem fog pofára esni

És ezt a meglepően jó fej nőt/pasit is van, hogy unja valaki, idegesíti a párját, hogy nem jó fej, nem néz ki jól, horkol, folyik az orra, wczik, és ordibál. Senki sem angyal, senki nem kell ki az ágyból kora reggel, hogy a legjobb formáját mutatja. Végül az is kerülhet róla, hogy nem jó arc...

Én azt tanácsolom mindenkinek, ha fel is merül benne ez a fajta kétség, üljön le, szánjon magára 20 percet és vegye elő a lelki mérleget. Pakolja rá a párja összes jó és rossz tulajdonságát és döntse el, hogy szereti-e.
Ha szereti, akkor legyen rá büszke és gondolja azt, hogy mennyien irigyelhetik tőle ezt a jó kapást :).
Ha a mérleg nyelve a negatív irányba billen, akkor meg nincs miért várni, törni az agyad. Kalap, kabát és irány keresni egy irigylésre méltó félt.

szösszenet 3: Bla-bla-bla kikapcs

Nem tudom kedves nőtársaim, ti hogy vagytok vele, de én már számos alkalommal rajta kaptam a pasimat, hogy egyszerűen nem hallja meg, hogy mit mondok.

Persze nem arról van szó, hogy a kedvesnek halláskárosodása lenne, erről szó sincs, szerencsére minden rendben van a fülével-hallásával.

Az igazság az, hogy a férfiak kifejlesztettek magukban egy gombot, amit bármikor megnyomhatnak, ha úgy gondolják, hogy a kedvesük elkezdett locsogni és számukra irreleváns információhalmazzal bombázza őket. Ez egy evolúciós fejlődésnek az eredménye, nyilván sok férfit mentett már meg attól, hogy beleverje a fejét a falba, vagy unalmában az orrába dugjon valamit.

Van amit megértek ebből, mert valóban vannak olyan nők, akik össze-vissza beszélnek, de én természetesen nem ilyen vagyok :). Nekem igenis fontos közlendőim vannak a világról, nem pedig pusztán üresen fecserészek. Az amit mondok a páromnak, neki mondom, fontos a véleménye, fontos, hogy figyeljen és hogy ÉRDEKELJE miről beszélek (beszélek, nem locsogok!).

Szóval nem egyszer rajta kaptam, hogy használta a bla-bla-bla kikapcs gombot. Persze először rosszul esett, aztán haragudtam, bemérgültem, mindezt pár tized másodperc alatt... de végül találtam egy jó megoldást.
Amikor látom, hogy csak testben van jelen elkezdek teljesen oda nem illő dolgokról beszélni, mint például látod azt a rózsaszín majmot a fán vagy jaj a válladon ül egy elefánt! És akkor megcsillan valami a szemében ... újra velem van, de jó! Viszont értetlenül néz rám, mint aki most csöppent ide ebbe az univerzumba (asszem körülbelül ez is történhetett).

Ilyenkor döntened kell: 1. vagy leszel hárpia és elkezded ecsetelni, hogy mennyire figyelmetlen és elhangzik a tipikus mondat: "Te nem is figyelsz rám :S"... 2. vagy kedvesen ránézel és megkéred, hogy ismételje el az utolsó mondatot amit mondtál neki.

A második esetben általában egy kicsit elszégyenli magát, de nem kapsz ezzel egy időben garanciát, hogy nem fordul elő többet, ugyanakkor, ha ezzel nem elégszel meg, még mindig ott van a hárpia aduász kártyád...

Nő-férfi barátság, na most létezik vagy sem?

Sokáig gondolkodtam ezen a kérdésen, és sokszor kételkedtem a válaszokban, de igen, úgy gondolom létezik férfi-női barátság.
Bár az is igaz, hogy nagyon ritka, amikor csak és kizárólag baráti szálak fűzik egymáshoz a két felet. Sokszor átcsúsznak az érzelmek, és az egyik beleszeret a másikba vagy fordítva.
Na de akkor hol van a határ? Hogy lesz a barátságból szerelem illetve szerelemből barátság?

A téma korántsem egyszerű, pont annyira bonyolult, amennyire hangzik, ezért próbálok keresni valamilyen logikus utat, ahhoz, hogy levezessem ezeket a folyamatokat :).

Amikor szép komótosan beleszeretsz a barátodba 


Ez leginkább azokkal a delikvensekkel fordul elő, akik szerelmes típusok; azok, akik a szerelembe is szerelemesek tudnak lenni, ezért könnyen rávetítik ezt az érzést egy barátra is.
Én is sokszor jártam így, hogy egy barátomba, akire egyáltalán nem pasiként néztem rá, hirtelen azt éreztem szerelmes vagyok.
Elég alattomos tud lenni, ez a fajta érzés, mert nem jössz rá, hogy mi történik veled. Szépen-lassan megismered a barátodat, egyre több értékelhető tulajdonságot találsz benne és talán a kajla füle vagy a nagy orra sem nem is tűnik már akkora akadálynak mint régen.
Itt tényleg a belső szépség az ami dominál, megszépíti a barátot és mivel tényleg szereted - ha nem is szerelemmel - könnyen azt hiszed, hogy beleszerettél. De ha - lányok esetében barátnő, fiúk esetében baráttal esne meg ugyanez a felfedezés, hogy milyen klassz ember a másik, akkor is megtörténne a rózsaszín függöny leeresztése? Nem hiszem.
Ezért nagyon óvakodnunk kell az ilyesfajta szerelemgerjesztéstől, mert amikor rájövünk arra, hogy igazán nem is jön be pasiként/nőként, akkor könnyen előfordulhat, hogy elveszíted a barátod, ez pedig tényleg nem éri meg.
Mivel a barátodról van szó, nyilván teszel olyan gesztusokat amiket könnyen félreérthet a másik fél, megsimized, belekarolsz, odabújsz hozzá, stb. Szóval ha esetleg Te nem is, de a barátod ebbe a csoportba tartozik, akkor nagyon óvatosan és körültekintően kell bánnod vele, nem szabad félreérthető jeleket küldened felé, mert megégetheti magát és akkor bye-bye barátság.

A kémia

Hát igen, sajnos ez is elég nagy rizikófaktort jelent, bár szerintem egyáltalán nem olyan vészes, mint az előző variáció. Azért mert talán nem annyira bonyolult, persze csak akkor ha nem kevered össze a vonzalmat a szerelemmel, mert akkor megint az első csoportba kell sorolnod magad.
De ha eltudod választani a szexet -mert mondjuk ki, ebben az esetben szexről van szó-, akkor talán könnyebb dolgod van: tudsz választani: engedsz a kíváncsiságnak és utána reménykedsz, hogy minden megy a régi kerékvágás szerint vagy inkább elfojtod magadban ezt a vonzalmat és megpróbálsz nem is gondolni rá (persze egy óvatlan pillanatban ez előtörhet, szóval óvatosan  ezzel az opcióval!).
A lényeg, hogy itt nem kerülhet akkorra veszélybe a barátságotok, mintha szerelmes lennél belé. Bár persze az is előfordulhat, hogy utána szeretsz bele, miután eltöltitek a pásztorórát, a rizikó sajna ebben is benne van.
Ha megtudjátok dumálni az egészet és úgy döntötök, hogy a barátság fontosabb, akkor ez a kis etap is a barátságotok része lehet.

Elmúlik...


Van egy jó hírem, el is múlhat ez a hülyeség. Mert 1. rájössz, hogy igazából, mint pasi/nő nem érdekel a haverod, 2. sajnos ő egyáltalán nem néz rád pasiként/nőként, ezért kár is belebonyolódni egy plátói szerelembe, 3. ha van valakije valószínűleg neked is elfogja mesélni, hogy milyen az illetővel együtt lenni, ezért meg fogod unni, hogy szerelemed bálványaként tekints rá és előbb utóbb találkozni fogsz valakivel, aki pasiként/nőként jobban fog érdekelni mint nő.
Tehát ha más nincs, amiben reménykedni tudsz, akkor tartsd szem előtt, hogy úgyis elmúlik ez az érzés egyszer és talán tényleg jobb, csak a barátjának lenni (esetleg segíthetsz magadon azzal is, ha felsorolod magadnak az összes hülyeségét, idegtépő tulajdonságát és máris nem annyira vonzó...).

Akkor mikor lehetünk barátok?


Ha - bár jó nőnek/pasinak tartjátok egymást, de nem akartok semmit a másiktól.
Ha - szexeltek is, tovább léptek
Ha - egyáltalán nem vonzó a barátod  :)
Ha - őszintén megtudtok mindent beszélni (esetleg azt is, hogy valaki belezúgott a másikba)
Ha - már több éve vagytok barátok és őszintén tudtok örülni a másik párkapcsolatának
Ha - jó barátok vagytok és nem számít, hogy nők és férfiak vagytok
Ha - tiszteled, becsülöd a másikat.

A fenti "Ha" közül legalább 5 teljesül, akkor nagy valószínűséggel barátok vagytok! Tartsátok meg ezt a kapcsolatot és élvezzétek ki, hogy a másik nem lelkébe egy kicsit beleláttok. Olyan ez, mintha kapnátok egy használati utasítást, vagy belebújnál a másik nem testébe egy napra. Az ellenkező nemű barát hatalmas ajándék és lehetőség.

Innen üzenem minden fiú barátomnak: Mikinek, Rácinak, Rolinak, hogy nagyon szeretem őket!!! ;)

A zöld szemű szörny

A féltékenység elég csúfondáros dolog, sajnos sokszor össze szokták keverni a szerelemmel. Sokan hiszik azt, hogy ha nem féltékeny rám a nőm ill. pasim, akkor nem is szeret igazán. Hát ez egy nagy baromság.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kicsit jobban, mi is a féltékenység valójában?

Első variáció: birtoklási vágy

Ez állhatna a féltékenységi okok toplista legtetején. Rengetegszer előfordul, hogy a szerelemes illető nem is azért féltékeny, mert arra nyomós oka lenne, hanem egyszerű birtoklási vágyból féltékenykedik.
Hol voltál? Kivel és mit csináltál? Miért és egyáltalán minek?
Na ezek a kérdések sosem valódi kíváncsiságból tevődnek fel, hanem pusztán arról van szó, hogy az elzöldült fél teljesen kontroll alatt akarja tartani a másikat. Nem azért akarja tudni, hogy mit csinál percről percre, mert valóban érdekli, hogy mivel tölti el a Kedves az időt, hanem azért, hogy ha neki nem tetszik valami, akkor azt azonnal befolyásolni tudja.
Ez nem a szeretett félről szól, hanem arról az önző emberről, akinek valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi is az a szeretet/szerelem.

Második variáció: önbizalomhiány

A másik dobogós indok az önbizalomhiány. Ha valaki nincs megelégedve magával, akkor el kezd abban kételkedni, hogy a párja miért van vele. Nem hiszi el, hogy ő elég jó, kedves, szép, okos.

Először csak megpróbálja csekkolni a másikat - ez egyébként szerintem tipikus női para: "édesem, szerinted, nem vagyok kövér?", "szívem, szerinted biztos nem vagyok csúnya?", "drágám, egy tízes skálán hány pontos nő vagyok?". Ezek az idióta kérdések teljesen kiborítják a pasikat.
Egyrészt ezekkel a kérdésekkel, kedves nőtársaim csak magunk alatt vágjuk a fát (mert ha eddig nem találta túl nagynak az orrunkat, lehet, hogy el fog rajta gondolkodni, hogy van valamennyi igazság alapja a kétkedésünknek) és ráadásul még meg is kérdőjelezzük az ízlését, amint megint csak oltári nagy hülyeség.

Örüljünk, ha valaki minket választott, becsüljük meg érte és persze magunkat is. Bízzunk már annyira a másikban, hogy ezermillió okot tudna felsorolni, hogy miért van velünk.
Mindenki, aki ebben szenved pedig kezdje el ezt a pozitív visszajelzést -mármint,hogy kapcsolatban van- arra használni, hogy építgesse fel nem létező önbizalmát, mert egyrészt ő is sokkal jobban fogja érezni magát, és a párja se fogja halálra unni az örökös kétkedő nyafogást.

Ha ezt sikerül véghez vinni,akkor semmi ok sem lesz a féltékenykedésre, mert 1. bízunk abban, hogy nálunk úgyse talál jobbat, 2. bízunk a kedvesben. Na ezért olyan kényes kérdés a bizalom.
Ha van bizalom, nincs féltékenykedés. Ha nincs bizalom, nincs csoki.

Harmadik verzió: amikor tényleg van okod

Ha a "párod" tényleg megcsal, nevezhetjük innentől kezdve SZEMÉTnek, akkor 1. ne ess kétségbe, ha valaki ilyen méltatlanul bánik veled, egy könnycseppet, egyéb bánatoldó tevékenységet (pl. ortó beba) nem érdemel meg. 2. zsák a foltját úgyis megtalálja, vigasztaljon az a tudat, hogy egyszer tuti ő is iszonyúan pofára fog esni (pl. akkor, amikor rájön, mekkora marha volt, amikor megcsalt téged), 3. aki menni akar menjen, erőszakkal és más visszatartó erővel senkit nem lehet meggyőzni, max csak ideig óráig és végül 4. amikor már túl vagy azon, hogy a saját sebeidet nyalogasd próbáld meg megfejteni, hogy azonkívül, hogy a másik nyilvánvalóan egy szemét állat, te mit csináltál rosszul, mert sajnos az esteken 98,3%-ban kettőn áll a vásár.
ráadás 5. soha, de SOHA ne reménykedjetek abban, hogy meg fog valaki változni, persze vannak még csodák, de aki egyszer félrenézett, nagy valószínűséggel máskor is ezt fogja tenni.

Persze ne könnyítsük meg a csalfa exnek a dolgát, igenis rendezzünk patáliát, mondjuk el mindennek -persze csak méltóságteljesen- és közöljük vele, hogy köszönjük szépen ebből mi nem kérünk és leakasztható kabátok se vagyunk, szóval húzzon el a picsába.

Ha néha kicsit megcsap a féltékenység szele egy-egy pillanatra az nem gond, nyilvánvalóan van mindenkiben szerelemféltés és ha ez tényleg egészséges módon működik, akkor a szerelmünknek még jól is eshet ez a fajta bókolás - mert a teljes közömbösség is fura valljuk be-. Vékony a jég, nagyon ügyesen kell egyensúlyozni, hogy be ne szakadjon, mert ha valaki túlzásba vissza, akkor reccs és vége lehet a kapcsolatnak.

Ha a férfi beteg ...

Erősek, szépek, okosak, ők a teremtés koronái...elvileg.

De mi történik ezekkel a szupermenekkel, amikor lebetegednek??? Mert a nő kihordja a lábán, sok választása nincs, főleg ha még gyerekek is vannak. De a pasik??? Na azok, kidőlnek!

Nyomják az ágyat, általában úgy, mintha halálos betegek lennének. Persze amikor a nő megunja, hogy a pasija a kelleténél egy kicsit jobban szenved és egy idő utána ezt szóvá teszi, akkor a következő válasz hangzik el:
"... olyan ritkán vagyok beteg, de akkor nagyon leterít." Aha.

Tényleg nem tudom mi történik ilyenkor, már próbáltam megfejteni. Szóval ha valaki, bármilyen racionális magyarázattal tud szolgálni, kérem ne tartsa magában.

Influenza. Ez az egyik kedvencem, mert ettől mindegyik pasi ismerősöm kifingik. Nem bírják és nagyon-nagyon tudnak szenvedni, azt is mondhatnám, hogy mesteri fokon. Fáj mindenük, sajog a feje, a háta, a gerince és az a testrésze is, amiről nem is tudott. Jajveszékel és izzad, de hisz még láza sincs! De lesz, érzi, mindjárt felszökik és ha 38 fok fölé megy, az akár szörnyű következményekkel jár... nem is merek belegondolni.
Mellette a keksz, a tea és a távirányító, így élnek hármasban tökéletes szimbiózisban, én már csak külső szemlélőként vagyok jelen, illetve néha a segítségére siethetek, ha szüksége lenne valamire.
Mint tudjuk az influenza nem halálos, de a pasik ezt csakis a meggyógyulásuk előtti utolsó napon hajlandóak elismerni, addig mehet a rinya.

Másnaposság. Na ez a másik kedvencem, ugyanis ez meg nem betegség, de a férfiak előszeretettel próbálják úgy beállítani, mintha ez egy csúnya vírus lenne. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy páncélos teknős, aki épp zenét hallgat egy mp3 lejátszón. Nem hallok, nem látok és nem beszélek vagy csak nagyon keveset.
Ha kint a kanapén fetrengve könyörög,hogy ugyan menjek már le a gyógyszertárba Algopyrinért, csak egy halk neszt hallok, amire nem figyelek. Nehogy már én ápolgassam egy jól sikerült görbe este után, sokkal fontosabb és hasznosabb dolgok foglalkoztatnak ilyenkor. Például, hogy színek szerint azt követően, típus szerint válogassam át a ruháimat és hajtogassam be. :)

Mindenesetre, amikor "betegek" visszaalakulnak kisfiúvá, akiket ápolgatni kell, akik szeretik, ha gondoskodnak róluk. Kérdés, hogy a nőnek van-e türelme hozzá.

Erre a kérdésre viszont nem tisztem válaszolni.

A szerelem igazából egy cserepes virág

Jaj annyira szép a szerelem, nem?

Az ember teljesen oda van, már attól is, ha csak ránéz a szerelme. Zsong a tested és a lelked, a szívednek nem tudsz parancsolni. Remeg a lábad, ha a közeledben van, könnyes lesz a szemed a boldogságtól, amikor mélyen a szemedbe néz és amikor végre megcsókol ............ hát az valami leírhatatlanul, csodálatosan érzéki és felpezsdítő.
A legfontosabb azonban az, hogy tökéletes (még). Bármit csinál, az úgy jó, ahogy van, tévedhetetlen görög félisten/félistennő. Szereted az illatát, a mozgását, a ruháit, a zenéket, amiket a hallgat, azt, ahogy eszik, alszik, sütkérezik. Szóval teljes imádatoddal árasztod el.

Eltelik egy-két-három-négy vagy öt -vannak extrém esetek is!- totál rózsaszín hónap. De a vattacukor felhők is lassan szertefoszlanak és akkor egyrészt meglátod őt, önmaga valójában (lehet, hogy ez az a bizonyos kritikus hetedik hónap?), ha szerencséd van, akkor így is tovább szereted, ha nem, akkor meg egyik jobbra, másik balra.

Ha együtt maradtok, akkor meg jön a cserepesvirág-effektus.
Kezditek megszokni a másikat, már nem örömünnep mindennap, mert együtt alszatok, esztek, tévézték vagy reggel egymás társaságában zárjátok be az ajtót.

Nap nap után éltek, hallod a szuszogását, de igazából, már annyira beléd épült, hogy fel se tűnik. Tudod, hogy ott van és nem megy sehová sem és most vegyük a legjobb esetet, hogy tényleg téged szeret és nem is akar megcsalni. Te bízol benne és nem rendeztek állandóan sárgálló féltékenységi cirkuszokat sem.

Nap, nap után .... egyszer ráeszmélsz hirtelen: "JESSZUS HOVA TŰNT A ROMANTIKA MEG A SZERELEM ÉS A CSILINGELŐ SZAVAK????????"
Aha a cserepesvirágotok kicsit kezd szomjazni. Meg kéne locsolni, párkapcsolat újjáélesztés indul, elmentek vacsizni, a virág feléledt, ti meg örültök egymásnak, mert még mindig jó együtt lenni, a falakon kívül is.

Nap, nap után ..... munka, találkozók, rohanások, külön programok, jó éjt puszi, reggeli szép napot üdvözlés, este tv, vacsora, film, kipurcanás. Ezek a hülye szürke hétköznapok miért nem hagyják, hogy a párok boldogan éljenek, míg meg nem halnak?
Ó-óóóóóó, a növény megint szárad. És most túl fáradtak vagytok, hogy egymással foglalkozzatok, semmi másra nem vágyik egyikőtök sem, mint a nyugira és a csendre. !!! Vészjelzés !!! Cserepesvirág üzeni: "elfogyott az összes víztartalékom, szerettelek benneteket, de nincs több erőm, most elkezdek rohadni."
Jaaaaj még most talán meg lehet szegénykét menteni. Megfogadjuk mindennap ápolgatni fogjuk! Szeretni, óvni, gondoskodni fogunk róla, nem hagyjuk magára ennyi időre! Ígérjük mindketten!

Huh, 10 kemény nap után a virágocska éledezik, elég kritikus még a helyzet, nagyon-nagyon kell figyelni rá, mert ha újabb apátiába zuhan, azt hiszem örökre vége lesz.

Sajna a szerelemvirág nem virágzik magától. Ez is melós, nem működik magától.

Gyerekek legyetek együtt minél többet! Figyeljetek egymásra és mutassátok ki, hogy mennyire szeretitek egymást, mert még elhervadtok és akkor mi marad utána? Csak a sivatag....

Nézd meg az anyját vol 1.

Tudjátok van az mondás,hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Hát ezt mindenki vegye véresen komolyan. De ne csak az anyját, hanem az apját és a nagyapját is nézze meg jó alaposan.
Mert ha akarjuk, ha nem, nagyon is hasonlítunk a szüleinkre. Tudom, most sokan mondják, hogy én aztán nem, meg én sose leszek olyan, mint az anyám, vagy ahogy tetszik az apám, de van egy rossz hírem, ahogy egyre idősödünk,egyre jobban hasonlítunk rájuk. Na ez éppen így van a választottunkkal is, ő is emberből van ugyanis.
Persze a vannak olyan mázlisták akiknek jó fejek a szülei, így nagy valószínűséggel lesznek ők is azok.
(Szerencsére az én anyám például tökjó fej, ezért reménykedem abban, hogy ez esetben tényleg nem esik az a bizonyos alma túl messze a fájától ;). Innen is nagyon puszillak anyukám :D.)

Szóval, adott egy nagyon édes pasi, a csaj rögtön beleesik, mert cukinak, okosnak, szexinek tartja. Kezdi belelovalni magát, hogy megtalálta a nagy őt. Eltelik egy pár hónap és a fiú megkéri, hogy menjenek el a szüleihez, mert be akarja mutatni a lányt a családjának. Nyilván az is már jelent valamit...
Végre eljött a remek alkalom, hogy a srácot a közvetlen szociológiai közegében vizsgálhatja meg. Mindenképpen vigyünk ilyenkor magunkkal: röntgenszemüveget, hazugságvizsgálót, gondolatolvasót és a kedvesen mosolygok, bármekkora hülyeséget hallok bogyót.
Jól nézzétek meg a családot, ahonnan származik a kedves, annál is inkább, mert amellett, hogy messzemenő következtetést vonunk le választottunk személyiségéről és számolunk a jövőbeni következményekkel, azzal is szembesítenünk kell magunkat, hogy mi tudunk-e ennek az új családnak a szerves része lenni. Mert azzal, hogy letesszük a voksunkat a választottunk mellett kapunk egy új családot is. És ez előfordulhat, hogy nem mindig olyan sima-liba menet.
Ha minden rendben van és jól választottál plusszcsaládot, akkor anyós-, apósjelölt is egy cukibogár és a testvérekkel is jól kijössz, akkor is kell ehhez az új családhoz alkalmazkodnod és el kell fogadnod az ő játékszabályaikat. Nincs kecmec, nincs kibúvó.

Akkor van nagyobb gond, ha fenti idill nem teljesül és valami gikszer van a családdal. Előfordulhat, hogy bogarasok, hibbantak vagy egyszerűen egy más bolygóról jöttek. Na ekkor mi az úristent lehet csinálni??? Mert a szerelmednek ez az egy családja van, nincs másik, nem lehet őket visszacserélni a sarki boltban. Már csak azért sem, mert nincs blokk...ugye.
Ha tényleg normális a kedves, akkor ő is tudja, hogy valami nincs rendben a családjával és előre felkészít, de a tiszteletköröket le kell futni. Így kéz a kézben lehet végig csinálni az egészet, cinkosan összekacsintva, aztán hazafelé az autóban megvitatni, hogy milyen volt a hétvége, majd aludni rá egy nagyot.

A nagyobb baj ott van, ha az édes szerint mindenki tök jó arc, mert
1. akkor valami gáz van a sráccal
2. neked sosem lesz igazad
3. kevés a valószínűsége, hogy bármikor melléd állna
4. Te nyúltál félre, szóval nálad sincs rendben valami :)

Mérlegelni kell, hogy akkor most mi legyen? Fel lehet venni a nyúlcipőt és iszkiri, eltűnni, de ha szereted a párod, akkor nyelsz és alkalmazkodsz és nagyon diplomatikusan, de őszintén elmondod a véleményed, aztán meg vársz, hogy működik-e a dolog vagy sem.

De egyet ne feledj! Évről évre jobban fog hasonlítani a szüleire és neked kell eldöntened, hogy akarod-e leélni az életed vagy sem.

Sok sikert mindenkinek ;)

u.i.: a jó isten azért tényleg igazságos, mert én még egyetlen egy makulátlan, tökéletes családot sem láttam, így mindkét félnek van melója rendesen.

szösszenet 2 - az ördögbot esete a wctartállyal

A következő szösszenet 4 szereplős, na senki ne gondoljon valami bonyolult szerelmi négyszögre, itt a pár és két tárgy kapja a főszerepet.

Azt hiszem, most a nő rontotta el... A nő ördögbotozik és kapott egyet a testvérétől, ajándékba. Azt nem tudom, hogy tudományát bemutatta-e a kedvesnek, de annyi bizonyos, hogy ezzel piszkálták le a cicát, a szekrény tetejéről, ha ott tanyázott.
Na ez elég nagy hiba volt, mivel nem rendeltetésszerűen használták az ördögbotot, így a pasijának nem rögzült a következő üzenet: "ez a bot, nem közönséges bot, hanem az ördögbotom, ami fontos nekem".

Így teltek múltak a napok, a macska meg mindig ezzel lett letessékelve a szekrényről.

Délután van, a nő hazaér és egy borzasztóan elégedett férfit talál otthon, akinek a mosolya olyan, mint amilyen az ősembernek lehetett, amikor elejtette a nagyvadat.
Megszerelte a WC tartályt - ami nyilván csodálatos hír, mert nem csöpög, és egyébként is szeretjük azokat a pasikat, akik értenek a barkácsoláshoz. Szóval nagy örömmel mesélte, hogy letört a WC tartály egyik alkatrésze, de nincsen semmi baj, mert csak el kellett vágni azt a botot.
A nő mintha megérezte volna, hogy melyik botról van szó, de tovább kérdezősködött, hátha mégsem az...
A férfi: "hát tudod, ami a tiéd, amivel a macskát szoktuk lezavarni... olyan piros, gumiszerű anyaggal volt betekerve".
Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee. Tudta, az ördögbotja volt, ez tragédia. Most mivel fog gyakorolni, és mit fog mondani a testvérének, hogy az ördögbot, amit tőle kapott a WC egyik jelentős alkatrésze lett????
A nő dühös, a férfi meg nem ért semmit. Most miért nem örül, hogy megszerelte a WC tartályt? Mi a fene baja van? A nőnek most nem volt kedve elmagyarázni a szitut. A WC meg azóta is szuperül működik, ő pedig szomorúan konstatálja ezt minden nap.

Rucikáink, avagy úgy sem fogunk átöltözni!

Szerintem kevés olyan nő akad a földkerekségen aki nem szeret öltözködni. A divat segít megmutatni énünket, stílusunkkal rengeteg infót közvetítünk, de persze a legfontosabb dolog, hogy szépek és csinosak legyünk. Az már kérdéses, hogy kinek akarunk valójában tetszeni, magunknak vagy a pasinknak.

Számtalanszor megtörtént velem és nőtársaimmal a következő eset. Adott egy ruha, amire hónapok óta ácsingózunk és véééégre megkaparintottuk. Alig vártuk, hogy bevessük otthon is legújabb szerzeményünket és felszerkesztettük magunkra, úgy, mintha a Föld legszebb ruhája lenne -az is-, majd felhúztuk a magassarkút, kifestettük magunkat, megcsináltuk a frizuránkat és teljes pompában díszelegtünk. Vártuk a katartikus reakciót a párunktól, ami elmaradt...

Olvastam egyszer valahol, hogy a férfiak nagy általánosságban a normál testalkatú, barna hajú, barna szemű, átlagosan????? divatos nőket szeretik.
Elgondolkoztam ezen a mondaton, vajon mi lehet ennek az oka, mert sokszor beigazolódott, hogy van benne valami. Amikor egy sima póló, egyszerű nadrág, papucs, haj felkötve, semmi smink, szinte biztos, hogy életed párja meg fogja jegyezni, hogy mennyire gyönyörű vagy.
Na de amikor puccba vágod magad és azt várod, hogy a földre vesse magát, amikor meglát, általában csak pislog rád, nem szól egy szót sem, furcsa kis grimaszok jelennek meg az arcán... Ekkor már tudjuk, hogy nem tetszik neki a a szuper divatos kreálmányunk. Te meg nyilván megkérdezed, hogy na hogy tetszem édesem?, amire a legenyhébb válasz is az, hogy hát ez elég fura, de persze a jelzők az őszinteségi foktól függően erősödhetnek.

Vissza kérdés megválaszolásához: szóval rájöttem, hogy mi lehet az eredete annak, hogy a pasik nem szeretik, amikor úgy rendesen kirittyentjük magunkat: egyértelműen evolúciós oka van. Ezt be is bizonyítom: az állatfajban a hímek a díszesebbek, többek között azért, hogy a nőstényeknek felhívják a figyelmét, majd meghódítsák őket. Plusz azért is, hogy a hímek egymás előtt mutogassák magukat, ezzel is azt jelezve, hogy ők rendelkeznek a legkiemelkedőbb génekkel. Ez az abszolút kis kakas szindróma. A nőstényeknek meg mi maradt? A szürkeség, a barnaság, a láthatatlanság, ami azt célt szolgálta, hogy ő és a picinyei észrevehetetlenek legyenek a ragadozók és a többi hím előtt.

Na ez mára már eléggé megváltozott és nem is viselik túl jól a pasik, ha feltűnőbbek vagyunk, mint ők: ezért szeretik, ha barátnőjük kerüli az extravagáns divatot.

Egyébként azt gondolom, hogy a nők pontosan tudják, hogy mi az a kombó, amit a szerelmük imád rajtuk, de van olyan helyzet, amikor senki másnak, csak magunknak akarunk tetszeni. Punktum.
Az is biztos, hogyha a pasidnak nem jön be az "outfited", az összes barátnőd rajongani fog a tökéletesen passzoló öltözékedért.

P.s. Drága Fiúk és Férfiak, ha a csodás nő számátokra érthetetlen hacukákat ölt magára, a legjobb amit tehettek, hogy 1. beletörődtök, 2. bókokkal illetitek, mert van egy aranyszabály: ÚGYSEM FOGUNK ÁTÖLTÖZNI!!!

Harumi világa

szösszenet* 1 - hogyan kerül le a szemét a földszinti konténerbe

*a szöszenetek picike, rövid történetek lesznek, etapok egy-egy párkapcsolati mini-história.

Hétköznap reggel. Kikészíti a szemeteszsákot a pár női tagja és felhívja szerelme figyelmét, hogy vigye le, ne büdösödjön egész nap. a férfi megígéri, hogy leviszi, de abban a minutumban egyik fülén be a másikon ki. a nő tudja ezt, ismeri már annyira, hogy rárakja a kilincsre a szemeteszsákot, hogy szem előtt legyen. szól a kedvesnek: kint van a szemeteszsák a kilincsen ne felejtsd már levinni. a válasz megnyugtatóan hangzik: jó-jó, persze hogy leviszem. a szemét lóg kint a kilincsen, várja hogy levigyék, hallja, hogy bent elcuppan a búcsúpuszi és mindjárt nyílik az ajtó. az ajtót a pár férfi tagja kinyitja, majd becsukja. a szemét ott lóg a kilincsen.... a nő fél óra múlva kijön az ajtón és döbbenten néz a kilincsen lógó szemeteszsákra: vajon, hogy lehet elfelejteni, ha ezelőtt 2 perce kértem meg??? de a csodálkozást a teljes döbbenet váltja fel: hogy nem lehet észrevenni egy szemeteszsákot a kilincsen??? rejtély, ezt egyszerűen nem lehet ezt feldolgozni... persze a szemét nem magától ment le a lépcsőn, gondolom sejtitek.

Haverok, buli, handabanda

Ha jó fejek vagyunk, vannak barátaink. Szerencsére ők tényleg mindig ott vannak velünk, még akkor is ha éppen áll a bál a házunk tájékán.

Persze ez azt jelenti, hogy a párunknak - akinek ugye muszáj, hogy jó fej legyen- is vannak barátai.

A nő-férfi-barátok triumvirátusban általában történnek érdekes esetek. Amit minden nőnek érdemes az agyába vésni az az, hogy a szerelmünknek a barátaik szentek. Még az is előfordulhat, hogy NÉHA befurakszanak elénk, sajnos ez az igazság.

Azt gondolom egyébként, hogy férfiak között a barátság egy sokkal tisztább kapcsolat, mint a nők között. Egyrészt kimondják, amit gondolnak (nem pedig azt, amit úgy gondolnak, hogy a másik szeretne hallani - pedig néha milyen jó lenne, ha az a mondat hangzana el aminek el kellene...), másrészről nem pszichézik túl, nem bonyolítják agyon a dolgokat. Ezt a virágzó kapcsolatot még megfűszerezik egy kis bajtársiassággal és máris kész az örök-életű barátság.

Szóval van a párunk életében legalább egy ilyen szent barát, akit ha szerencsénk van, akkor megkedvelünk, ha még nagyobb szerencsénk van, akkor ő is kedvel minket. Az is eléggé megnehezíti a szuper nő helyzet stabilizálását, ha mi utáljuk életünk szerelmének legjobb barátját (ezt soha!!! ne tegye senki!!!), de ha ő utál minket az sem fenékig tejfel.

Ez a kozmikus triangulum akkor is elég necces, ha a nő és legjobb barát kedvelik egymást, mert hát adódhatnak szörnyű "félreértések", amiket elég nehéz elsimítani.

A legfőbb ok, amiért kitörhet a harmadik világháború, hogy a pasink túl sok időt tölt a pajtijával. Persze elég relatív ez a "sok idő" intervallum, de egy biztos, néha kiborul emiatt minden bili.

Vannak azonban kiemelten szörnyű esetek, amikor tuti, hogy jelen van a bizonyos legjobb barát: tejfakasztó, legénybúcsú, sima hétköznap amikor elveszítik az idő és mindenféle érzéküket.

De mégis a legszebb, amikor a pasid beállít meglehetősen kapatosan a barátjával, mert hogy úgy gondolta ne bandukoljon szegény haza egyedül... Ebben az esetben nincs más megoldás azt hiszem, mint hogy kilőjük magunkat a Marsra. Na hány nőtárssal fogunk ott találkozni???

Mars-Föld űrtranszfer indul.

TESZ= Toxikus elvárás szindróma

Mindenki küzd velük, mindenki életében jelen vannak és nehéz elvágni azt a fonalat, amely hozzájuk láncolnak.
Az elvárásokat megtanuljuk, nem születnek velünk, hanem az évek során belemásznak a fejünkbe és bérelnek egy szobát, utána elkezdik élni a saját életüket. Élősködők, mindannyian.
Veszélyesek, mert észrevehetetlenül összeolvadhatnak velünk. Megmérgezhetik a mindennapjainkat, gondolatainkat, érzelmeinket. Illúziókat keltenek, hamis ígéretekkel csábítanak.

Amikor elvárunk valamit a párunktól megfosztjuk magunkat a lehetőségtől, hogy az történjen, ami csak úgy magától megtörténhet. Semmi Carpe Diem, semmi Cest' la vie.
Birtokolni akarunk, belelátni a másikba, nem is annyira belelátni, inkább irányítani. Azt szeretnék, ha azt gondolná, tenné, mondaná, amit mi szeretnénk. Nem Ő, hanem mi. Önző dolog az elvárás, aminek egy megmérgezett kapcsolat lehet az eredménye. És akkor mégis mi marad a kezdeti rózsaszínű bolondériából?

Milyen alapon várunk el dolgokat a másiktól? Miért nem örülünk annak, ami van. Pedig könnyebb lenne, a lét elviselhetetlen könnyűsége, ugyebár.
Elvárom, hogy olyan legyél, amilyennek én szeretném. Ez az egyik legönzőbb dolog a világon, azt hiszem.
Megsértődünk, megharagszunk a másikra, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt mi elvárjuk tőle. De kinek van joga megszabni, hogy hogyan viselkedjen a másik?

Az őszinte szeretet feltétel nélküli. Ezt már nagyon sokszor hallottuk, tudjuk, hogy így van. Szerintem a feltétel az elvárás szinonimája. Akkor szeretlek, ha ilyen és ilyen vagy. De akkor kit szeretünk igazán? A párunkat vagy magunkat?

Ha meg kőkemény munkával megváltoztattuk a másikat, már nem kell, mert már nem ugyanaz az ember, akibe beleszerettünk...

Nem elvárni baromi nehéz. Nem tudom, hogy van-e olyan ember aki teljesen mentes az elvárásoktól. Azt gondolom nem nagyon. De mindennap tudunk rajta melózni, hogy fogyjanak abból a bizonyos szobából az elvárások. Ha van valakinek egy tuti receptje ossza meg mindenképpen.

Ha megszabadulnánk a hülye elvárásainktól, akkor az olyan lenne, mintha egy hatalmas sziklát dobnánk le a hátunkról egy mély kútba,-repülnének a korlátok is-, ahonnan soha de soha nem jönne vissza egyetlen egy gonosz rosszakarás sem.

Bogaraink, amik az őrületbe kergetnek

Furcsa dolgok ezek a bogarak. A románc elején az ember felfedez a másikban egy-két bogárkát, amit elbűvölőnek és aranyosnak talál. Úgy érzi, hogy ettől a másik csak még vonzóbb és érdekesebb.
"Olyan édes ahogy dudorászik reggelente". "Annyira cuki, amikor nyammogva eszik, olyan, mint egy kisgyerek". Aha egy ideig.
Ahogy telnek múlnak a napok-hetek-hónapok és évek egyre inkább kezdenek ezek a kis színes bogarak szürkülni. Már nem annyira érdekesek.
Amikor már megszokod a másikat, megismered, a hétköznapokat élitek a régi kedves kis bogárkák elkezdenek iszonyúan idegesíteni. A bogarak szürkülése egyenes arányban van a szürke hétköznapok megjelenési arányával és az idő elteltével. Ez tudományosan alátámasztott tény.

Amit az elején szerettél a másikban, az hirtelen elkezd kiborítani. Sajnos ez van. Te sem érted, hogy következhetett ez be. Régen egyáltalán nem zavart, hogy össze kellett szedni a koszos zoknikat a lakás különböző pontjából. De most? Meglátok egyet és őrjöngök, hogy miért nem lehet bele rakni a szennyestartóba. Nem lehetne két lépést még megtenni és egyszerűen odarakni ahová való?
És ezt minden egyes alkalommal eljátsszuk. Érdeklődöm, miért olyan nehéz Ából Bébe eljuttatni ezeket a helyes kis zoknikat. A válasz nem jön. Várok, de reakciót nem kapok. A végeredmény, hogy én fogom berakni a zoknit a szennyesbe, természetesen.

Persze rengeteg zokni szindróma létezik a kapcsolatokban. Nem nagyon tudom miért szükségesek ezek a játszmák, de léteznek. Minden kapcsolat büszkélkedhet egy-egy pár ilyen jelenséggel.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem nagyon lehet ezeket a bogarakat likvidálni, teljesen a párkapcsolat részesei lettek. Ezek a nyavalyások, olyanok mint a levakarhatatlan kosz, ott marad, nem változik, csak bosszant. Akkor életünk végéig együtt kell élnünk vele? Nem létezik véletlenül egy párkapcsolati bogárírtó?

Van egy nagyon jó módszer, ami tuti beválik és még halálosan vicces. Írjátok fel, hogy mi az párt dolog, ami tényleg kiborít benneteket. pl. vezetés közben mindig beledumál, hogy hogyan kéne vezessek, mindig magánál tartja a távirányítót, nem lehet lebeszélni a kinyújtott, kopott pólójáról, amit imád; bekajál ebéd előtt, stb.
Át kell változni egy kicsit 007es ügynökké, de megéri. Vegyetek magatokhoz egy kis kamerát és vegyétek fel, ha épp előmászott valamelyik bogara. Ha sikerült az összeset rögzíteni, akkor az esti tévézéskor csak játsszuk le neki a bizonyítékot és tuti, hogy miközben rengeteget röhögtök, el fog gondolkodni az üzeneten is.

Ha ezt mindketten megcsináljátok nyíltan, akkor az már kapcsolatterápia, de simán el tudom képzelni, hogy talán így még mókásabb lesz az egész. A mellékhatások elkerülése érdekében forduljanak, orvosukhoz, pszichológusokhoz és a barátaikhoz.

U.i.: ha esetleg kipróbálnátok a fenti módszert, akkor számoljatok be róla.

Két lépést hátra. Menekülj itt van Fúria!

Azt hiszem minden nőből előtör néha napján a FÚRIA.

Fúria: a legősibb szörnyeteg, amely minden nő lelkének legsötétebb bugyrában található. hatására a női arc eltorzul és megcsúnyúl. karmokat és hosszú metszőfogakat ereszt és bármikor lecsaphat. erős és ijesztő, rátelepszik a nőre, nem engedi el és irányítja. nehéz leküzdeni a legkritikusabb pillanatokban, de nem lehetetlen. leginkább férfiakkal táplálkozik.
fontos megjegyzés: a fúria az esetek 98%-ban nem magától tör elő, hanem a pimpilivel rendelkező embertársaink furcsa viselkedéseinek hatására.

Szóval, sajnos előfordul, hogy előbújik, a nők által sem szeretett lény. De nem random módón, bár sokszor úgy tűnhet, hogy váratlanul, hirtelen és ok nélkül ragadja el a szeretett nőt. Hát nem. Persze lehetséges, hogy a nehezebb napokon, amikor az ösztrogén és az érzelmek uralnak bennünket könnyebben lehet előcsalni, de általában nálunk van a kulcs, amely a Fúria zárkáját nyitja. Csak, akkor nyitjuk ki ezt a féltve őrzött ajtót, amikor nagyon nyomós okunk van rá. Amikor már az észérvek és a türelem nem segítenek.

Elárulom, hogy hogyan lehet az, hogy az édibédi pleasantville-i menyecske, egyszer csak egy vérmes förmedvény lesz.
Az, hogy mi bosszantja fel, most tulajdonképpen lényegtelen. Az, hogy ki - természetesen a pasi- az már nem másodlagos, de ha kitérnék a részletekre soha nem lesz vége a posztnak.

Nos a teremtés vélt koronája kihúzza a gyufát. A szörnyeteg ekkor kinyitja a szemét, lassan komótosan, pilláról pillára. Amikor már teljesen éber állapotában van, már startra kész. Elég egy mondat, egy szó és kitör. Fúria megérkezett: csorgó nyállal és földöntúli hangon sikoltozik, üvölt. A haja égnek áll, szeme vörösen izzik és forró a teste a dühtől.
Nekünk nőknek csak annyi közünk van ehhez, hogy Fúria próbálja érvényesíteni az igazunkat, véleményünket, egy kicsit drasztikusabb módon.
Megsértettek minket és Fúria toporzékol és furcsa hadonászó mozdulatokat tesz. A National Geographic-ban láttam, hogy sok állat ezt arra használja, hogy nagyobbnak, erősebbnek látszódjon és elijessze az ellenfelét, esetleg győztesen kerüljön ki egy csatából, mérkőzésből.

Fúria olyan dolgokra vesz minket rá, amit higgadtan sosem tennénk: ordítunk, fenyegetünk, tányért törünk, bőgünk, esetleg odasuhintunk és ezek még az ép ésszel elképzelhető alternatívák. Hogy a valóságban mi játszódik le egy-egy lakásban, csak a Jó Isten mondhatja meg.

De hirtelen látjuk magunkat Fúriaként. Te jó ég, ki ez??? Uramatyám.... Hát igen sajnos a testenkívüliség nem csak a halál pillanatához köthető jelenség, akkor is megeshet, ha a vérnyomásunk 500/850. Egy percet azért szánjunk rá a mozizásra, pattogatott kukorica 200 Ft. Az élmény garantált. Akár szociológiai előtanlmányokat is készíthetnénk, de nincs rá idő, mert Fúria éppen arra készül, hogy befalja a pasinkat, majd aztán minket is elnyel.

Álljunk meg egy pillanatra ki engedett ki kit?
Ez az én tudatom az én testem, Fúriát ha akarom akkor elküldöm a pics*ba. Mert én nem ilyen vagyok és szeretem a pasimat is ... és főleg! nem akarok bocsánatot kérni tőle holnap azért, mert szörnyen viselkedtem, miközben azért tartunk ott ahol, mert sikerült megint alakítani vmit, amin okkal és jogosan kiborultam.

Tegyünk meg két lépést hátra, próbáljunk meg lehiggadni. Normálisak vagyunk és higgadtak. És most felnőtt ember módjára megpróbáljuk megoldani ezt az embert próbáló feladatot: lezárjuk a vitát és együtt megpróbálunk megoldást keresni, szépen.

Ja igen Fúria barátnőnk kéz a kézben jár Hisztériával. Ez a kombó tényleg nagyon veszélyes lehet. Olykor vérremenő csatákat eredményezhet e két barátnő megjelenése kapcsolatunk színpadán.

Folyt. köv. Nemsoká jövök, avagy mars-vénusz szótár 1

Ahogy ígértem folytatom ezt a kis etapot a női-férfi kapcsolatban.


Azt hiszem, hogy néha tényleg olyanok vagyunk, mintha más bolygóról jönnénk, nevezetesen a Marsról és a Vénuszról. Más magyarázatot nem nagyon találok arra, hogy az egyik nem jeles tagja mond egy mondatot és a másik nem másik jeles tagja teljesen félreértelmezi. Vagy nem akarja megérteni, ami mondjuk az esetek 10%-ra igaz, vagy és ami inkább valószínűbb, egyszerűen nem értik a férfiak mit szeretnénk mondani és vicaverza, mi nők nem igazán fogjuk fel néha az erősebb nem mondvalóját.

Ígértemhez híven folytatom a "Nemsoká jövök" fejezetet. A fenti bekezdés és a régebbi bejegyzésem e ponton összeforr és egységként robognak tovább a kapcsolatokon.

Szóval, miután túl vagyunk egy csöppet sem pihentető és önfeledt éjszakán/hajnalon, reggelre valahogy mégis elillan belőlünk a nőstényördög és megpróbálunk emberi viselkedést produkálni, vagyis beszéljük meg a dolgokat címszó alatt megpróbáljuk felelősségre vonni a pasinkat.
Nos, nem egyszerű vállalkozásba kezdünk. A forgatókönyv, számos nőtársam elpanaszolása alapján, eléggé hasonló: a reggeli tea/kv mellett kibékülünk, persze mert még nem vagyunk észnél :) és még nem esett le, hogy a tegnapi éjjelt hogyan is töltöttük el. Amint az utolsó meleg korty is leszaladt a torkunkon kezdünk észhez térni, rájövünk, hogy nekünk most haragudnunk kell, mivel nem éppen úgy viselkedett drága párunk, ahogy azt mi ELVÁRTUK* tőle.
(* Azért írtam nagy betűvel a kapcsolatiszótár egyik alapszavát, mert ez egy igen ingatag kifejezés és fontos szem előtt tartanunk)

Valahogy mégis csak meg kellene beszélni, nem lehet úgy tenni, mintha mi se történt volna.

Jó ha ő nem akkor vágjunk bele mi, próbáljuk meg elmagyarázni, hogy mi volt ami a legjobban idegesített ebben a helyzetben.
A Nő: "Tudod édesem nem az zavar, hogy elmész itthonról, mert tudom, hogy szükséged van a barátaidra és hogy kell, hogy nélkülem is legyél csak velük, ezt megértem. De azt nem tudom megérteni, hogy ha megbeszélünk vmit, pl. azt, hogy egy kávé után (ami maximum, bőven mérve is egy óra) akkor miért kell neked hazaérned hajnali háromkor, alkohol mámorban?"
A férfi: "Nem, neked az a bajod, hogy elmegyek."
A Nő: "Nem, neeem ez bajom, hanem az, hogy várnom kell Rád, hogy itthon rohadok egyedül, mert Te azt mondtad, hogy nemsoká itthon vagy. Tudod mennyi a nemsoká? Max 1.5 óra. Nem öt és fél!!!"
A Férfi: "Jól éreztem magam, elment az idő."
A Nő: "És közben egyszer sem jutottam az eszedbe?"
A Férfi: "De rengeteget gondoltam Rád."

STOP. Itt fel vélek fedezni egy kis összeférhetetlenséget. Ha sokat gondol rám, miközben cimbizik, akkor mi a túróért nem hív fel és szól, hogy akkor tovább marad. Ha gondol rám, akkor miért nem jön haza?

A Nő: "Szóval, akkor miért nem küldtél egy smst vagy hívtál fel, hogy még maradsz?"
A Férfi: "Mert akkor már úgyis mindegy lett volna nem?"

Kedves fiúk, férfiak: ha az eltelt idő meghaladja az 1 órát, akkor lehet, hogy már mindegy, de ezt nője válogatja. De akkor is addigra már eltelik egy óra. Sajnos jó néhányan úgy működünk -természetesen vannak kivételek- hogyha azt mondjátok, hogy fél tízre értek haza, akkor mi fél tíz után egy tized másodperccel -KATT óra indul- el kezdünk várni benneteket. 10-20 perc még valahogy csak csak belefér, végül is nem vagyunk szörnyetegek, előfordul, hogy az ember késik, de ezután már csak nő az Ideg (Ideget úgy tudom elképzelni, hogy vmi nyúlós izé, ami ránk telepszik és egyre csak dagad, mi meg megyünk össze alatta) és sajnos mire hazaértek (4 óra késés után!!!!) már nem vagyunk olyan kedvesek és odaadóak. Elhiszem, hogy furcsa ez a metamorfózis, de könnyen meg lehet ezt előzni.

Kettő darab tuti tippem van.

Az elsőt könnyebb betartani, mert akkor nem kell az órát vizslatni. Nagyon egyszerű a dolog és higgyétek el működik. Azt kell mondani nem tudom mikor jövök haza. Ennyi. Se időpont, se óra, se perc. Csak majd jövök és ennyi. Nem várunk, nem idegeskedünk, hanem nyugodtan alszunk vagy ami még jobb mi is tudunk programot csinálni míg ti odavagytok. Ilyen egyszerű és nem lesz szörnyetegség és házisárkányoskodás.

A második egy fokkal nehezebb, haladóknak ajánlom. Ha esetleg elkövetted azt a hibát, hogy időpontot mondtál, de tovább maradnál (nahát:), akkor gyorsan hívd fel az asszonykát és mondd meg, hogy ne várjon.

Tehát megint nem értünk egyet: a Nők nem értik, miért ilyen önzőek a pasik, miért hagyják, hogy szenvedjünk. A férfiak meg nem értik, hogy mi azzal a baj, ha néha elmennek a haverokkal egy kicsit kocsmázni, beszélgetni és jól érzik magukat, vagyis "boldogok".

Nincs bajunk azzal, ha a párunk elmegy otthonról, hiszen mi is megtesszük ezt (nyilván mindenkinek lételeme ez), de sajna amikor már átszakították a türelemhálónkat nem tudunk különprogramot csinálni, csak várni egyre zöldebben majd sárgábban.

Próbáljuk megértetni velük, hogy az időpont az a fő gonosz és nem is kell kiejteni a nevét. Tudod, aminek nincs neve nem is létezik és így mindenki azt csinál, és akkor amit akar. És a végén Mindenki boldog lesz...

Rövid, de tipikus: azaz csak még egy sör

Ez is egy tipikus szindróma.

Helyszín: bármilyen kocsma

Idő: a jól érzéssel eltöltött órák után egyel.

Jól érezzük magunkat, nincs feszkó, beszélgetünk, nevetünk és nem utolsó sorban iszunk, a társaság nagy. Már rengeteg idő eltelt péntek éjjel van, meló után, persze fáradtan jelzed a szerelmednek, hogy szeretnél haza menni. Mire ő nagyon kedvesen azt mondja, oké édes, csak még egy sör. Erre megnyugszol,örülsz, hogy 5 deci sör után otthon leszel. Fél liter sör még a lassúbbaknak is fél óra, tehát hátradőlsz és türelmesen vársz. Eltelik a fél óra már az utolsó cseppek csücsülnek a korsó alján, finoman jelzel, hogy talán azt is be kéne hörpinteni. Megitta!!! Éljen!

Szeded a kabátod, mire visszafordulsz az asztalhoz ott terem egy másik korsó sör, a haverja vigyorog, a pasid meg széttárja a kezét, hogy nem ő a hibás egyszerűen elé rakták, meghívták (milyen kedves itt mindenki...), mégsem utasíthatja vissza. Neked meg egyszerűen nincs kedved nélküle hazamenni. Megígérteted vele, hogy ok, de ez az utolsó. A válasz: "Persze én sem akarok maradni tovább!". Hát jó legyen.

Már 1 óra telt el, most már nem vagy türelmes jár a lábad, villámokat szór a szemed, igazából meg tudnád fojtani egy kanál vízben. Megy a duma, a cigi, a sör, aztán a cigi, a sör a duma és végül a sör, duma, cigi. Most már unatkozol, ötvenkettedjére hallod, hogy mindjárt, nyilván besokallsz. Bejelented, hogy nem vársz tovább eleged van.

.... És elhangzik a világ legidegesítőbb mondata másfél óra várakozás után angyali vigyorral az arcán: "Ha gondolod nyugodtan menj haza...én még maradok!"

És mit csinálsz ebben a pillanatban? Megőrülsz!!!!! Hogy miért? Azért, mert 1. ha egy órával ezelőtt mondja, hogy még maradna nem vártál volna tovább. 2. hogy lehet valaki ennyire genyó, hogy miután vársz rá másfél órát (többek között a haveri társaságában!) nem megy haza veled (hogy Veled lehessen).

Végül nagy duzzogva hazamész.