Rövid, de tipikus: azaz csak még egy sör

Ez is egy tipikus szindróma.

Helyszín: bármilyen kocsma

Idő: a jól érzéssel eltöltött órák után egyel.

Jól érezzük magunkat, nincs feszkó, beszélgetünk, nevetünk és nem utolsó sorban iszunk, a társaság nagy. Már rengeteg idő eltelt péntek éjjel van, meló után, persze fáradtan jelzed a szerelmednek, hogy szeretnél haza menni. Mire ő nagyon kedvesen azt mondja, oké édes, csak még egy sör. Erre megnyugszol,örülsz, hogy 5 deci sör után otthon leszel. Fél liter sör még a lassúbbaknak is fél óra, tehát hátradőlsz és türelmesen vársz. Eltelik a fél óra már az utolsó cseppek csücsülnek a korsó alján, finoman jelzel, hogy talán azt is be kéne hörpinteni. Megitta!!! Éljen!

Szeded a kabátod, mire visszafordulsz az asztalhoz ott terem egy másik korsó sör, a haverja vigyorog, a pasid meg széttárja a kezét, hogy nem ő a hibás egyszerűen elé rakták, meghívták (milyen kedves itt mindenki...), mégsem utasíthatja vissza. Neked meg egyszerűen nincs kedved nélküle hazamenni. Megígérteted vele, hogy ok, de ez az utolsó. A válasz: "Persze én sem akarok maradni tovább!". Hát jó legyen.

Már 1 óra telt el, most már nem vagy türelmes jár a lábad, villámokat szór a szemed, igazából meg tudnád fojtani egy kanál vízben. Megy a duma, a cigi, a sör, aztán a cigi, a sör a duma és végül a sör, duma, cigi. Most már unatkozol, ötvenkettedjére hallod, hogy mindjárt, nyilván besokallsz. Bejelented, hogy nem vársz tovább eleged van.

.... És elhangzik a világ legidegesítőbb mondata másfél óra várakozás után angyali vigyorral az arcán: "Ha gondolod nyugodtan menj haza...én még maradok!"

És mit csinálsz ebben a pillanatban? Megőrülsz!!!!! Hogy miért? Azért, mert 1. ha egy órával ezelőtt mondja, hogy még maradna nem vártál volna tovább. 2. hogy lehet valaki ennyire genyó, hogy miután vársz rá másfél órát (többek között a haveri társaságában!) nem megy haza veled (hogy Veled lehessen).

Végül nagy duzzogva hazamész.