Két lépést hátra. Menekülj itt van Fúria!

Azt hiszem minden nőből előtör néha napján a FÚRIA.

Fúria: a legősibb szörnyeteg, amely minden nő lelkének legsötétebb bugyrában található. hatására a női arc eltorzul és megcsúnyúl. karmokat és hosszú metszőfogakat ereszt és bármikor lecsaphat. erős és ijesztő, rátelepszik a nőre, nem engedi el és irányítja. nehéz leküzdeni a legkritikusabb pillanatokban, de nem lehetetlen. leginkább férfiakkal táplálkozik.
fontos megjegyzés: a fúria az esetek 98%-ban nem magától tör elő, hanem a pimpilivel rendelkező embertársaink furcsa viselkedéseinek hatására.

Szóval, sajnos előfordul, hogy előbújik, a nők által sem szeretett lény. De nem random módón, bár sokszor úgy tűnhet, hogy váratlanul, hirtelen és ok nélkül ragadja el a szeretett nőt. Hát nem. Persze lehetséges, hogy a nehezebb napokon, amikor az ösztrogén és az érzelmek uralnak bennünket könnyebben lehet előcsalni, de általában nálunk van a kulcs, amely a Fúria zárkáját nyitja. Csak, akkor nyitjuk ki ezt a féltve őrzött ajtót, amikor nagyon nyomós okunk van rá. Amikor már az észérvek és a türelem nem segítenek.

Elárulom, hogy hogyan lehet az, hogy az édibédi pleasantville-i menyecske, egyszer csak egy vérmes förmedvény lesz.
Az, hogy mi bosszantja fel, most tulajdonképpen lényegtelen. Az, hogy ki - természetesen a pasi- az már nem másodlagos, de ha kitérnék a részletekre soha nem lesz vége a posztnak.

Nos a teremtés vélt koronája kihúzza a gyufát. A szörnyeteg ekkor kinyitja a szemét, lassan komótosan, pilláról pillára. Amikor már teljesen éber állapotában van, már startra kész. Elég egy mondat, egy szó és kitör. Fúria megérkezett: csorgó nyállal és földöntúli hangon sikoltozik, üvölt. A haja égnek áll, szeme vörösen izzik és forró a teste a dühtől.
Nekünk nőknek csak annyi közünk van ehhez, hogy Fúria próbálja érvényesíteni az igazunkat, véleményünket, egy kicsit drasztikusabb módon.
Megsértettek minket és Fúria toporzékol és furcsa hadonászó mozdulatokat tesz. A National Geographic-ban láttam, hogy sok állat ezt arra használja, hogy nagyobbnak, erősebbnek látszódjon és elijessze az ellenfelét, esetleg győztesen kerüljön ki egy csatából, mérkőzésből.

Fúria olyan dolgokra vesz minket rá, amit higgadtan sosem tennénk: ordítunk, fenyegetünk, tányért törünk, bőgünk, esetleg odasuhintunk és ezek még az ép ésszel elképzelhető alternatívák. Hogy a valóságban mi játszódik le egy-egy lakásban, csak a Jó Isten mondhatja meg.

De hirtelen látjuk magunkat Fúriaként. Te jó ég, ki ez??? Uramatyám.... Hát igen sajnos a testenkívüliség nem csak a halál pillanatához köthető jelenség, akkor is megeshet, ha a vérnyomásunk 500/850. Egy percet azért szánjunk rá a mozizásra, pattogatott kukorica 200 Ft. Az élmény garantált. Akár szociológiai előtanlmányokat is készíthetnénk, de nincs rá idő, mert Fúria éppen arra készül, hogy befalja a pasinkat, majd aztán minket is elnyel.

Álljunk meg egy pillanatra ki engedett ki kit?
Ez az én tudatom az én testem, Fúriát ha akarom akkor elküldöm a pics*ba. Mert én nem ilyen vagyok és szeretem a pasimat is ... és főleg! nem akarok bocsánatot kérni tőle holnap azért, mert szörnyen viselkedtem, miközben azért tartunk ott ahol, mert sikerült megint alakítani vmit, amin okkal és jogosan kiborultam.

Tegyünk meg két lépést hátra, próbáljunk meg lehiggadni. Normálisak vagyunk és higgadtak. És most felnőtt ember módjára megpróbáljuk megoldani ezt az embert próbáló feladatot: lezárjuk a vitát és együtt megpróbálunk megoldást keresni, szépen.

Ja igen Fúria barátnőnk kéz a kézben jár Hisztériával. Ez a kombó tényleg nagyon veszélyes lehet. Olykor vérremenő csatákat eredményezhet e két barátnő megjelenése kapcsolatunk színpadán.

Folyt. köv. Nemsoká jövök, avagy mars-vénusz szótár 1

Ahogy ígértem folytatom ezt a kis etapot a női-férfi kapcsolatban.


Azt hiszem, hogy néha tényleg olyanok vagyunk, mintha más bolygóról jönnénk, nevezetesen a Marsról és a Vénuszról. Más magyarázatot nem nagyon találok arra, hogy az egyik nem jeles tagja mond egy mondatot és a másik nem másik jeles tagja teljesen félreértelmezi. Vagy nem akarja megérteni, ami mondjuk az esetek 10%-ra igaz, vagy és ami inkább valószínűbb, egyszerűen nem értik a férfiak mit szeretnénk mondani és vicaverza, mi nők nem igazán fogjuk fel néha az erősebb nem mondvalóját.

Ígértemhez híven folytatom a "Nemsoká jövök" fejezetet. A fenti bekezdés és a régebbi bejegyzésem e ponton összeforr és egységként robognak tovább a kapcsolatokon.

Szóval, miután túl vagyunk egy csöppet sem pihentető és önfeledt éjszakán/hajnalon, reggelre valahogy mégis elillan belőlünk a nőstényördög és megpróbálunk emberi viselkedést produkálni, vagyis beszéljük meg a dolgokat címszó alatt megpróbáljuk felelősségre vonni a pasinkat.
Nos, nem egyszerű vállalkozásba kezdünk. A forgatókönyv, számos nőtársam elpanaszolása alapján, eléggé hasonló: a reggeli tea/kv mellett kibékülünk, persze mert még nem vagyunk észnél :) és még nem esett le, hogy a tegnapi éjjelt hogyan is töltöttük el. Amint az utolsó meleg korty is leszaladt a torkunkon kezdünk észhez térni, rájövünk, hogy nekünk most haragudnunk kell, mivel nem éppen úgy viselkedett drága párunk, ahogy azt mi ELVÁRTUK* tőle.
(* Azért írtam nagy betűvel a kapcsolatiszótár egyik alapszavát, mert ez egy igen ingatag kifejezés és fontos szem előtt tartanunk)

Valahogy mégis csak meg kellene beszélni, nem lehet úgy tenni, mintha mi se történt volna.

Jó ha ő nem akkor vágjunk bele mi, próbáljuk meg elmagyarázni, hogy mi volt ami a legjobban idegesített ebben a helyzetben.
A Nő: "Tudod édesem nem az zavar, hogy elmész itthonról, mert tudom, hogy szükséged van a barátaidra és hogy kell, hogy nélkülem is legyél csak velük, ezt megértem. De azt nem tudom megérteni, hogy ha megbeszélünk vmit, pl. azt, hogy egy kávé után (ami maximum, bőven mérve is egy óra) akkor miért kell neked hazaérned hajnali háromkor, alkohol mámorban?"
A férfi: "Nem, neked az a bajod, hogy elmegyek."
A Nő: "Nem, neeem ez bajom, hanem az, hogy várnom kell Rád, hogy itthon rohadok egyedül, mert Te azt mondtad, hogy nemsoká itthon vagy. Tudod mennyi a nemsoká? Max 1.5 óra. Nem öt és fél!!!"
A Férfi: "Jól éreztem magam, elment az idő."
A Nő: "És közben egyszer sem jutottam az eszedbe?"
A Férfi: "De rengeteget gondoltam Rád."

STOP. Itt fel vélek fedezni egy kis összeférhetetlenséget. Ha sokat gondol rám, miközben cimbizik, akkor mi a túróért nem hív fel és szól, hogy akkor tovább marad. Ha gondol rám, akkor miért nem jön haza?

A Nő: "Szóval, akkor miért nem küldtél egy smst vagy hívtál fel, hogy még maradsz?"
A Férfi: "Mert akkor már úgyis mindegy lett volna nem?"

Kedves fiúk, férfiak: ha az eltelt idő meghaladja az 1 órát, akkor lehet, hogy már mindegy, de ezt nője válogatja. De akkor is addigra már eltelik egy óra. Sajnos jó néhányan úgy működünk -természetesen vannak kivételek- hogyha azt mondjátok, hogy fél tízre értek haza, akkor mi fél tíz után egy tized másodperccel -KATT óra indul- el kezdünk várni benneteket. 10-20 perc még valahogy csak csak belefér, végül is nem vagyunk szörnyetegek, előfordul, hogy az ember késik, de ezután már csak nő az Ideg (Ideget úgy tudom elképzelni, hogy vmi nyúlós izé, ami ránk telepszik és egyre csak dagad, mi meg megyünk össze alatta) és sajnos mire hazaértek (4 óra késés után!!!!) már nem vagyunk olyan kedvesek és odaadóak. Elhiszem, hogy furcsa ez a metamorfózis, de könnyen meg lehet ezt előzni.

Kettő darab tuti tippem van.

Az elsőt könnyebb betartani, mert akkor nem kell az órát vizslatni. Nagyon egyszerű a dolog és higgyétek el működik. Azt kell mondani nem tudom mikor jövök haza. Ennyi. Se időpont, se óra, se perc. Csak majd jövök és ennyi. Nem várunk, nem idegeskedünk, hanem nyugodtan alszunk vagy ami még jobb mi is tudunk programot csinálni míg ti odavagytok. Ilyen egyszerű és nem lesz szörnyetegség és házisárkányoskodás.

A második egy fokkal nehezebb, haladóknak ajánlom. Ha esetleg elkövetted azt a hibát, hogy időpontot mondtál, de tovább maradnál (nahát:), akkor gyorsan hívd fel az asszonykát és mondd meg, hogy ne várjon.

Tehát megint nem értünk egyet: a Nők nem értik, miért ilyen önzőek a pasik, miért hagyják, hogy szenvedjünk. A férfiak meg nem értik, hogy mi azzal a baj, ha néha elmennek a haverokkal egy kicsit kocsmázni, beszélgetni és jól érzik magukat, vagyis "boldogok".

Nincs bajunk azzal, ha a párunk elmegy otthonról, hiszen mi is megtesszük ezt (nyilván mindenkinek lételeme ez), de sajna amikor már átszakították a türelemhálónkat nem tudunk különprogramot csinálni, csak várni egyre zöldebben majd sárgábban.

Próbáljuk megértetni velük, hogy az időpont az a fő gonosz és nem is kell kiejteni a nevét. Tudod, aminek nincs neve nem is létezik és így mindenki azt csinál, és akkor amit akar. És a végén Mindenki boldog lesz...