Folyt. köv. Nemsoká jövök, avagy mars-vénusz szótár 1

Ahogy ígértem folytatom ezt a kis etapot a női-férfi kapcsolatban.


Azt hiszem, hogy néha tényleg olyanok vagyunk, mintha más bolygóról jönnénk, nevezetesen a Marsról és a Vénuszról. Más magyarázatot nem nagyon találok arra, hogy az egyik nem jeles tagja mond egy mondatot és a másik nem másik jeles tagja teljesen félreértelmezi. Vagy nem akarja megérteni, ami mondjuk az esetek 10%-ra igaz, vagy és ami inkább valószínűbb, egyszerűen nem értik a férfiak mit szeretnénk mondani és vicaverza, mi nők nem igazán fogjuk fel néha az erősebb nem mondvalóját.

Ígértemhez híven folytatom a "Nemsoká jövök" fejezetet. A fenti bekezdés és a régebbi bejegyzésem e ponton összeforr és egységként robognak tovább a kapcsolatokon.

Szóval, miután túl vagyunk egy csöppet sem pihentető és önfeledt éjszakán/hajnalon, reggelre valahogy mégis elillan belőlünk a nőstényördög és megpróbálunk emberi viselkedést produkálni, vagyis beszéljük meg a dolgokat címszó alatt megpróbáljuk felelősségre vonni a pasinkat.
Nos, nem egyszerű vállalkozásba kezdünk. A forgatókönyv, számos nőtársam elpanaszolása alapján, eléggé hasonló: a reggeli tea/kv mellett kibékülünk, persze mert még nem vagyunk észnél :) és még nem esett le, hogy a tegnapi éjjelt hogyan is töltöttük el. Amint az utolsó meleg korty is leszaladt a torkunkon kezdünk észhez térni, rájövünk, hogy nekünk most haragudnunk kell, mivel nem éppen úgy viselkedett drága párunk, ahogy azt mi ELVÁRTUK* tőle.
(* Azért írtam nagy betűvel a kapcsolatiszótár egyik alapszavát, mert ez egy igen ingatag kifejezés és fontos szem előtt tartanunk)

Valahogy mégis csak meg kellene beszélni, nem lehet úgy tenni, mintha mi se történt volna.

Jó ha ő nem akkor vágjunk bele mi, próbáljuk meg elmagyarázni, hogy mi volt ami a legjobban idegesített ebben a helyzetben.
A Nő: "Tudod édesem nem az zavar, hogy elmész itthonról, mert tudom, hogy szükséged van a barátaidra és hogy kell, hogy nélkülem is legyél csak velük, ezt megértem. De azt nem tudom megérteni, hogy ha megbeszélünk vmit, pl. azt, hogy egy kávé után (ami maximum, bőven mérve is egy óra) akkor miért kell neked hazaérned hajnali háromkor, alkohol mámorban?"
A férfi: "Nem, neked az a bajod, hogy elmegyek."
A Nő: "Nem, neeem ez bajom, hanem az, hogy várnom kell Rád, hogy itthon rohadok egyedül, mert Te azt mondtad, hogy nemsoká itthon vagy. Tudod mennyi a nemsoká? Max 1.5 óra. Nem öt és fél!!!"
A Férfi: "Jól éreztem magam, elment az idő."
A Nő: "És közben egyszer sem jutottam az eszedbe?"
A Férfi: "De rengeteget gondoltam Rád."

STOP. Itt fel vélek fedezni egy kis összeférhetetlenséget. Ha sokat gondol rám, miközben cimbizik, akkor mi a túróért nem hív fel és szól, hogy akkor tovább marad. Ha gondol rám, akkor miért nem jön haza?

A Nő: "Szóval, akkor miért nem küldtél egy smst vagy hívtál fel, hogy még maradsz?"
A Férfi: "Mert akkor már úgyis mindegy lett volna nem?"

Kedves fiúk, férfiak: ha az eltelt idő meghaladja az 1 órát, akkor lehet, hogy már mindegy, de ezt nője válogatja. De akkor is addigra már eltelik egy óra. Sajnos jó néhányan úgy működünk -természetesen vannak kivételek- hogyha azt mondjátok, hogy fél tízre értek haza, akkor mi fél tíz után egy tized másodperccel -KATT óra indul- el kezdünk várni benneteket. 10-20 perc még valahogy csak csak belefér, végül is nem vagyunk szörnyetegek, előfordul, hogy az ember késik, de ezután már csak nő az Ideg (Ideget úgy tudom elképzelni, hogy vmi nyúlós izé, ami ránk telepszik és egyre csak dagad, mi meg megyünk össze alatta) és sajnos mire hazaértek (4 óra késés után!!!!) már nem vagyunk olyan kedvesek és odaadóak. Elhiszem, hogy furcsa ez a metamorfózis, de könnyen meg lehet ezt előzni.

Kettő darab tuti tippem van.

Az elsőt könnyebb betartani, mert akkor nem kell az órát vizslatni. Nagyon egyszerű a dolog és higgyétek el működik. Azt kell mondani nem tudom mikor jövök haza. Ennyi. Se időpont, se óra, se perc. Csak majd jövök és ennyi. Nem várunk, nem idegeskedünk, hanem nyugodtan alszunk vagy ami még jobb mi is tudunk programot csinálni míg ti odavagytok. Ilyen egyszerű és nem lesz szörnyetegség és házisárkányoskodás.

A második egy fokkal nehezebb, haladóknak ajánlom. Ha esetleg elkövetted azt a hibát, hogy időpontot mondtál, de tovább maradnál (nahát:), akkor gyorsan hívd fel az asszonykát és mondd meg, hogy ne várjon.

Tehát megint nem értünk egyet: a Nők nem értik, miért ilyen önzőek a pasik, miért hagyják, hogy szenvedjünk. A férfiak meg nem értik, hogy mi azzal a baj, ha néha elmennek a haverokkal egy kicsit kocsmázni, beszélgetni és jól érzik magukat, vagyis "boldogok".

Nincs bajunk azzal, ha a párunk elmegy otthonról, hiszen mi is megtesszük ezt (nyilván mindenkinek lételeme ez), de sajna amikor már átszakították a türelemhálónkat nem tudunk különprogramot csinálni, csak várni egyre zöldebben majd sárgábban.

Próbáljuk megértetni velük, hogy az időpont az a fő gonosz és nem is kell kiejteni a nevét. Tudod, aminek nincs neve nem is létezik és így mindenki azt csinál, és akkor amit akar. És a végén Mindenki boldog lesz...