Tudjátok van az mondás,hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Hát ezt mindenki vegye véresen komolyan. De ne csak az anyját, hanem az apját és a nagyapját is nézze meg jó alaposan.
Mert ha akarjuk, ha nem, nagyon is hasonlítunk a szüleinkre. Tudom, most sokan mondják, hogy én aztán nem, meg én sose leszek olyan, mint az anyám, vagy ahogy tetszik az apám, de van egy rossz hírem, ahogy egyre idősödünk,egyre jobban hasonlítunk rájuk. Na ez éppen így van a választottunkkal is, ő is emberből van ugyanis.
Persze a vannak olyan mázlisták akiknek jó fejek a szülei, így nagy valószínűséggel lesznek ők is azok.
(Szerencsére az én anyám például tökjó fej, ezért reménykedem abban, hogy ez esetben tényleg nem esik az a bizonyos alma túl messze a fájától ;). Innen is nagyon puszillak anyukám :D.)
Szóval, adott egy nagyon édes pasi, a csaj rögtön beleesik, mert cukinak, okosnak, szexinek tartja. Kezdi belelovalni magát, hogy megtalálta a nagy őt. Eltelik egy pár hónap és a fiú megkéri, hogy menjenek el a szüleihez, mert be akarja mutatni a lányt a családjának. Nyilván az is már jelent valamit...
Végre eljött a remek alkalom, hogy a srácot a közvetlen szociológiai közegében vizsgálhatja meg. Mindenképpen vigyünk ilyenkor magunkkal: röntgenszemüveget, hazugságvizsgálót, gondolatolvasót és a kedvesen mosolygok, bármekkora hülyeséget hallok bogyót.
Jól nézzétek meg a családot, ahonnan származik a kedves, annál is inkább, mert amellett, hogy messzemenő következtetést vonunk le választottunk személyiségéről és számolunk a jövőbeni következményekkel, azzal is szembesítenünk kell magunkat, hogy mi tudunk-e ennek az új családnak a szerves része lenni. Mert azzal, hogy letesszük a voksunkat a választottunk mellett kapunk egy új családot is. És ez előfordulhat, hogy nem mindig olyan sima-liba menet.
Ha minden rendben van és jól választottál plusszcsaládot, akkor anyós-, apósjelölt is egy cukibogár és a testvérekkel is jól kijössz, akkor is kell ehhez az új családhoz alkalmazkodnod és el kell fogadnod az ő játékszabályaikat. Nincs kecmec, nincs kibúvó.
Akkor van nagyobb gond, ha fenti idill nem teljesül és valami gikszer van a családdal. Előfordulhat, hogy bogarasok, hibbantak vagy egyszerűen egy más bolygóról jöttek. Na ekkor mi az úristent lehet csinálni??? Mert a szerelmednek ez az egy családja van, nincs másik, nem lehet őket visszacserélni a sarki boltban. Már csak azért sem, mert nincs blokk...ugye.
Ha tényleg normális a kedves, akkor ő is tudja, hogy valami nincs rendben a családjával és előre felkészít, de a tiszteletköröket le kell futni. Így kéz a kézben lehet végig csinálni az egészet, cinkosan összekacsintva, aztán hazafelé az autóban megvitatni, hogy milyen volt a hétvége, majd aludni rá egy nagyot.
A nagyobb baj ott van, ha az édes szerint mindenki tök jó arc, mert
1. akkor valami gáz van a sráccal
2. neked sosem lesz igazad
3. kevés a valószínűsége, hogy bármikor melléd állna
4. Te nyúltál félre, szóval nálad sincs rendben valami :)
Mérlegelni kell, hogy akkor most mi legyen? Fel lehet venni a nyúlcipőt és iszkiri, eltűnni, de ha szereted a párod, akkor nyelsz és alkalmazkodsz és nagyon diplomatikusan, de őszintén elmondod a véleményed, aztán meg vársz, hogy működik-e a dolog vagy sem.
De egyet ne feledj! Évről évre jobban fog hasonlítani a szüleire és neked kell eldöntened, hogy akarod-e leélni az életed vagy sem.
Sok sikert mindenkinek ;)
u.i.: a jó isten azért tényleg igazságos, mert én még egyetlen egy makulátlan, tökéletes családot sem láttam, így mindkét félnek van melója rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése